Most mindig találjak ki valami címet??
| Tudjátok milyen hajtány a Ford Orion? Olyan jó nagy. Nem veri az állad a térded, ha beteszed magad hátra.
Na, hát ilyet újítottunk be. Ez ugye így nem teljesen igaz, mivel 10 éves, dehát nekünk új. A nyanyák itt a környéken rögtön találtak valami munkát a ház előtt, mikor apa hazahozta. Asszongya az egyik: Dehát ez olyan öregemberes kocsi, Lacikám. ( - apjuk ) Hát a kislánynak valami fiatalosabbat kellett volna. Ejj, mama! Hol vagyok én attól, hogy saját autóm legyen?? Mintha a Rózsadombon élnénk, de kajakra. Apa teljesen transzba esett. Hajtott mint az ökör, közben meg olyan rejtélyeseket mondott nekem, hogy plö: 16 henger! hümm? Anya a legjobb. Az egyik leány munkatársa elkezdett neki valami hasonlóról karattyolni, mire ős megszólal: Oké, oké, Zsuzsikám, DE MILYEN SZÍNŰ??? Még a csoporttársam is idekívánkozik, aki hasonló név alatt fut, mint én. Kérdeztem tőle, hogy milyen autón tanult vezetni. : Zöld volt.. pfűűű… Én egy Volkswagen Polo-n. EZT tudom, ez könnyű volt!! Amúgy tényleg utálom, hogy mindig ki kell találni valami témát. Az iwiw-en is. Nem is szeretek már levelet írni, mert cím kell. Bár megoldottam, mert mindig ezt írom: *=* <- Ha erről valaki rám ismer, ne szóljon egy büdos szót se!!! |
Óra
| Éppen ültünk órán. Hah, erre a fordulatra nem lehetett számítani, igaz-e?
A tanárnő csak mondta, és mondta és mondta, én kezdtem feladni a reményt, hogy valaha is követni tudom majd az éteri magasságokba, melyeket az alaktan mélységeiben ért el. És ekkor… “Orsikám, jegyzeteljen, mert vizsgán nem fogja tudni.” PAFF. Há’ ez tudja a nevem!!! Atyagatya. Össze kell kapnom magam. Igazából azt kellett volna mondanom: “Az az igazság, szeretve tisztelt tanárnő, hogy mikor a tábla felé fordulva magyaráz, egy árva hangot nem hallok, úgy be van dugulva a fejem a sok trutyival. Szájról olvasok, teccik tunni.” De kajak! A hülye csajaim mindig egész nap, ha valami roppant izgalmasat akartak közreadni, én mindig kimaradtam, mert SUTTOGTAK!! Rá is rivalltam Juditra: Egy szót nem hallok, hidd el!!! Biztos azt hitték, csak szórakozok. Most az egyszer nem. Másik órán meg, amit most tudtunk összehozni az iskolaév kezdete óta, és aminek a nevét még most sem tudom, mert valami elképesztő hosszú és cifra elnevezést birtokol, szóval mindenki azt hitte, nagy komolyság lesz, meg ilyesmi. A tannő elő is adta, hogy mindenki vegyen elő egy lapot, mert TESZTET írunk, hogy mire emlékszünk a tavalyi év kommunikáció előadásaiból. Semmire, az az igazság. Illetve arra, hogy a csávó egyszer egy akkora pörköltfolttal jött be előadni, hogy még érezhettük a pacalt is rajta. Szóval, remegő kezekkel tépdestük a lapokat, és néztünk egymásra. Bár mindenki szemében éjféli sötétség honolt. Tanerő még tetézte a dolgot, miszerint: “Olyan 60 - 70 kérdés lesz.”… WTF?? Na, gondoltam, istenuccse, hát majd azt mondom, hogy Izé. Hogy ne csigázzam tovább az érdeklődést, hát egy ilyen Cosmopolitan-szintű kérdőívet töltöttünk ki, melyekre a válaszlehetőségek a Gyakran, Néha, és Sohában merültek ki. Nekem 150 pont jutott, mely szerint Jó a kommunkiációs készségem, bár van rajta mit javítani. Haha, Anikónak meg csak 110 lett. Be be beee. Neki a béka segge alatt van, hogy úgy mondjam. Hülyeség. Én biztos megvesznék, ha nekem ki kéne odaállni a nép elé, és előadást tartani. Vagy pont ezt kellene fejlesztenem??? xD xD xD xD |
Háááz
| Uff. Reggöl villámgyorsan letéptem a NEGYEDIK ÉVAD ELSŐ RÉSZÉT, élve az internet adta csodákkal és lehetőségekkel.
Nahát, nagyon tetszett! Olyan jó poénok voltak benne… Ezt a gitárelrablós vonalat külön üdvözlöm, amelyiknek ez eszébe jutott, csókoltatom. / Lányok, ajánlom figyelmetekbe azt a részt, amikor lehajol, hogy felemelje a fotelt. Gyönyörűen feszül a nadrág azon a pompás kis hátsó fertályán. imááááád Fujj! Látjátok, milyen vagyok?? Csak azzal foglalkozom, hogy milyen szexis volt! Közösítsetek ki! Nem érdemlem meg, hogy nézhessem a sorozatot! Ígérem, ezután több figyelmet fordítok az orvosi részére is. Mea culpa. ( Haha, nehogy má’ egy szavamat is elhiggyétek! ) Ő az én Drágaszágom - by Gollam |
Beteeeeg
|
Szeretve imádott nyelviskola és ami még eszembe jut
Ja, ja. Kaptunk két új egyént. Eddig úgy elvoltunk, mint a befőtt, igaz, a tanárnő néha bezavart a kérdéseivel, de idővel rájött, hogy ő ígyis úgyis megkapja a dezsőt utánunk. (Hazudok. Belevaló kis bige amúgy.)Szóval a két új elem egy hím - és egy nőnemű. Legyenek Z és D, hogy mégse essen sértődés. 
Z a személyes kedvencem (egyébként ő a hím), mert hallhatóan angolt is tanul mellé. Teszem azt, a LONDONT úgy olvassa, hogy LÁNDÖN, meg ilyes. Ma is, olvas nagyban, és nyugodtan beleásított a szövegbe. Na, ezt még a tannő se tudta megállni röhögés nélkül.Viszont énrám olyan röhögés jött, hogy azt se tudtam, hová bujjak! Ilyenkor az válik be, hogy elkezdem harapdálni a kézfejemet. De elképesztő, komolyan. Kár hogy nem azért vagyok ott, hogy jókat kacagjak, akkor jobban élvezném.
Ja, a másik favoritom, mikor az 50-et fifti-nek olvasta ( term. kiejtés szerint írtam, nehogy ezért belém kössetek. )
Sajnos a leányzó nem csinál semmi jópofát, ő szárazon idegesítő. Az a bajom, hogy akkor ők hogy kerültek erre a szintre, ha feleannyit sem tudnak, mint mi?? És mint Anikó barátném és harcostársam a németben epésen megjegyezte, a Klavier-t klaviatúrának fordította. (= zongora ) Igen, igen. Tőle az a legjobb, mikor megkérdezte Krisztát (okító), hogy mit jelent a DAMIT kötőszó. Ő mondta neki szépen, hogy azt, hogy AZÉRT, HOGY. Erre a csaj, jó jó, DE MIT JELENT??? Krisz pislogott rá kettőt, aztán ismét elmondta neki, hogy AZÉRT, HOGY. -Ó, értem. - volt a reakció. Az enyém az volt, hogy odafordultam Anikóhoz, és láttam, hogy az ő tekintetében is ott ég egy jó nagy vigyorgás igérete. Gyorsan el is fordultunk egymástól.
Az ilyen emberek idegesítenek síkra. Hogy ha a szájukba rágod, akkor marad meg a fejükben a következő sarokig az info. Én tényleg nem vagyok se rosszindulatú, se lekezelő. Mindenkinek megvan az esélye, hogy legalább egy korrekt kapcsolatot fentarthasson velem. Anyukám mondja mindig: Sose tudhatod, hogy nem-e lesz a főnököd!
De nem tudok mit kezdeni az olyanokkal, akik nem értik a poént. Az viszont tényleg a legnagyobb kib*szás velem, ha az illető nem veszi az adást. Akkor meg vagyok lőve kérem! Ha el kell magyarázni a humort, akkor nem ér semmit az egész.
Tehát így vagyunk.
A mai nap abszolút röhejét viszont mi vittünk véghez Anikóval karöltve.
Tegnap írt ez a mineknevezzem, hogy akkor holnap találkozunk háromnegyed 2-kor az épület előtt? Én mondtam is, hogy okés, megnéztem az órarendet, hogy mi merre.
Na, én még nagyban itt pocolok pizsamában, olvastam (John Le Carré - A panamai szabó -> sajnos azt kell mondjam, nem fogom felvenni a többször elolvasandó tételek listájára :S ), épp átcikázott az agyamon, hogy lassan csordogálhatnék készülődni, mikor is megzörrent a marokfon.
Anikó zengedezett benne, hogy hol vagyok? Mondtam én, mit tagadjam, hogy itthon, hol máshol. Ez 11:55-kor volt, belémégett az időpont. Asszongya, dehát nem megyek órára? Mondom miért, hát még hova mennék, korán van!
Dehát, sutyorogta, déltől lesz az óra. Odarúgtattam az asztalhoz, felcsaptam a mindentudó füzetemet, kihalásztam az órarendet, remegő kezembe fogtam, és ott volt az a mocsadék óra a helyén. Déltől. Na, hát, mondtam, ez most jó kör volt, mert én még ingbe-gatyába állok itt. Röhögött már, sacc szerint kínjába, hogy akkor megvár a buszmegállókban, mert még ő is a városban jár csak, majd megtanácskozzunk, merre tovább. (Nem bocsátott az iskola külön megállók a rendelkezésünkre, csak mindig ott szoktunk összegyűlni, hát ezért a miénk.)
Nagy volt, de tényleg! Most komolyan, mekkora az esélye, hogy ő rosszul írja, én meg pluszban rosszul nézem meg az órarendet? És pluszba nem fér fel az első buszra, csak a másodikra? Mert ha felfér, akkor engem is időben hívott volna, és még bevágtatunk az előadásra.
Sőt, reggel ő úgy kezdte a napot, hogy földhöz csördítette a bögréjét. Szal ez már jel volt.
Én szintén valami hasonlót vittem véghez, mert kakaót óhajtott a gyomrom a tükörtojáshoz. Becsaptam a tejet a mikróba, ki is vettem simán, az asztalra is letettem, és ekkor!!, felakadt a seggem az asztalban!!!, ahogy édesanyám szokta volt mondani. Ennek eredményeképpen a fél tej a tányérba ömlött. Na, szép halkan elsuttogtam egy csúnyaságot, anyjukom rögtön megkérdezte, hogy Hogy beszélsz?
Ez meg is lett volna, de még most jön a kakaó!!! Nem, ezzel nem ért véget ámokfutásom! Ó, neeem!
Új zacsi instant álompor volt, ezért a perforáció mentén, mint a nyíl mutatja, felhántottam a műanyagot. Ki is nyitottaam , és azzal a mozdulattal kb. 5 bögrére valót a gravitáció dédelgetésére bíztam. Ó, igen. Kiborítottam a felét a földre. Mit nekem infláció?? Van pénz dögivel. Kakaóporral mosok eztán fogat, hinnye!
:)
A macska rögvest előkerült, és a kezdő iramot a por közepében veszítette el. Értsd: beletrappolt, aztán ott maradt. Szép szürke amúgy, illetve most már barnás árnyalata van. De legalább nyálcsordító kacajó illatot húz maga után a lakásban.
Nincs tovább.