Ki gondolta volna, hogy valaha blogolásra adom a fejem?

Senki, én magam legkevésbé.

És hogy miért mégis?

Fogalmam sincs.

Talán dolgozik bennem is az exhibicionizmus kisördöge… meg hát így kényelmes is, valljuk be. Nincs pofára osztályozás.

Nem tudom… van esetleg blog - protokoll? Illik bemutatkozni, meg ilyes? Dívik ez?

hülyeség, főleg hogy úgy is magamnak fogok írni.

Na jó, meggyőztem magam.

Rettenetesen hanyattvágó módon Orsolya néven vagyok törzskönyvezve.

Kemény 20 év áll már mögöttem. Nagyon sok, érzem is magamon az idő vasfogát.

Jelenleg nem, majd szeptember 10 - től igen csak járok a főiskolára, magyar szakra. Most leszek második évfolyamos. Nagyon komoly, mindig szerettem  volna leírni, hogy ” … évfolyamos” . Gimiben még csak simán elsős, másodikos, et cetera, de itt már nem! Itt már nagyban megy a játék!

 Egyébiránt néha kényszert érzek az írásra. Ez olykor csak firkálásban merül ki, olykor írok ennek - annak néhány lefárasztó ímélt, smst, de néha kitör belőlem az önjelölt költő. Ilyenkor mindenki meneküljön, amerre lát! Felelősséget nem vállalok semmiért.

Rajzolási kedv is elővesz néha. No nem ám ilyen snassz, felismerhető ábrákat, formákat! Abban nincs semmi érdekes. Nem. Olyanokat, mint a pszichomókusnál - azt látsz bele, amit szeretnél.

Hm, hm. Mi van még?

Zeneimádó egyén vagyok. Folyton hallgatok valamit. Ha kilépek az utcára, az mp3 - at rögvest a fülembe pattintom, nehogy már a külvilág megzavarja az én kis privát szférámat!! Akiktől úgy majd minden szám bejön, az eddig a Nickelback. Természetesen én is elmondom, hogy kedvenc számaim vannak, nem bandáim.

Asszongy, nézzük, mi szól most? : Dave Matthews Band - The space between; Alanis Morisette - Thank you; Katie Melua - Nine million bicycles; Sinead O’Connor - It’s all good; Mazzy Star - Into dust. Szégyen, de nincs benne Nickelback.

Jól elvagyok én itt magamban, úgy érzem, disz isz dö biginning of a bjutiful frencsip.