ujjuj, saját vers következik…

Azt hiszem, azt hiszem még utoljára ide biggyesztek egy verset. Jaaaj nekem.

Na, hadd szóljon:

Ha tehetném

Hogy csináljak a hangulatból

szavakat,

a mozdulatokból

sorokat?

Megfesteném

a világ legszebb képét,

ha lenne elég erő karjaimban.

Megírnám

a legszerelmesebb verset,

ha a szavak

nem csak incselkednének velem.

Megalkotnám

a legromantikusabb muzsikát,

ha nem sírna kezemben a gitár.

Nem vagyok képes rá,

hogy megragadjam a pillanatot,

és ívet húzzak belőle a szívünk fölé…

2007. szeptember 2.. Besorolatlan. 1 megjegyzés.

Egy megjegyzés

  1. drie írta:

    Lehet, hogy hülyén hangzik, és tényleg az, de olyan ez a vers, mint egy angol szövegnek a magyar fordítása. Nem rossz, de érzed, hogy nem az eredeti. Meg kell tanulnod először átadni magad az érzéseidnek, mielőtt szabad verset írnál! És meg kell tanulnod kinyitnod magad, kitárulkozni… És ami a fontosabb, először összegyűjteni a szavakat, ízlelgetni, játszani velük… Aztán már magadtól jól fogsz tudni írni:) Mert a zene benned megtalálja az útját, ha összegyűjtötted az eszközeidet, hogy ki is tudd fejezni magad.
    Annak idején, amikor mi indultunk tizenévesen, nekünk óriási költőapáink voltak mentorként körülöttünk és mi is játszottunk egymással annyit, hogy fejlődni tudjunk. Ha van kedved, beszállhatsz te is a mind a mai napig folyó játékunkba. Általam… Szivesen kipróbálnám, mit tudsz:) Mert a zene benned van…

    2007. szeptember 13., 17:53. Permanens link.

Hozzászólás

Visszakövetés URI