Holnap kimerészkedem a világba, a nyelviskola hívó szavát követve. Még ez is, tyűű…

Most jut eszembe, már majd’ egy hete nem gyújtottam rá!! Jaj, most mi lesz? Nem is hiányzik, csak valahogy furcsa. Amúgy sem vagyok egy nagy bagós, nekem kitart egy dobozzal egy héten át. Kócos barátném úgy nézett rám, mikor ezt kiszámoltuk, mint egy földönkívülire. Őnaccságának egy karton kell, hogy ne a többi emberen töltse ki a belsejében tomboló feszültséget. (Oh, micsoda szöveg..)

Hála a nem tudom, kinek,minek, de most nem mutatom az allergia összes &&!°>`)~ tünetét, csak úgy finoman. Ájj, lehet ezt még megbánom, mert mikor utoljára ezt kijelentettem, aznap este haldoklottam nem túl csendesen az ágyikómban.

Ha valaki nem tud mit kezdeni az idejével, ajánlom olvasásra P. G. Wodehouse -t, mert nagyon ott van, illetve hát volt a szeren. Én Az életművész címűt fogyasztom, hát valami elképesztő. Honnan a fenéből jutott eszébe ennyi bődületes baromság?? Nem az a tolakodóan humoros könyv, de nagyon => egy erős négyest kap tőlem.

Na, ha már így itt vagyok, akkor kinyilatkoztatom, hogy a két kedvenc könyvem Gabriel Garcia Márquez - Száz év magánya. Aki olvasta, tudja, aki nem, az szégyellje össze - vissza magát! A másik örök értékű Emily Bronte - Üvöltő szelekje. ~ merem remélni, hogy van még ilyen mindenen, még akár a halálon is túlmutató szerelem a mai világban is. Bár nem sok jel mutat rá…. :S

De ne legyünk pesszimiskák!