Szeretve imádott nyelviskola és ami még eszembe jut
Ja, ja. Kaptunk két új egyént. Eddig úgy elvoltunk, mint a befőtt, igaz, a tanárnő néha bezavart a kérdéseivel, de idővel rájött, hogy ő ígyis úgyis megkapja a dezsőt utánunk. (Hazudok. Belevaló kis bige amúgy.)Szóval a két új elem egy hím - és egy nőnemű. Legyenek Z és D, hogy mégse essen sértődés. 
Z a személyes kedvencem (egyébként ő a hím), mert hallhatóan angolt is tanul mellé. Teszem azt, a LONDONT úgy olvassa, hogy LÁNDÖN, meg ilyes. Ma is, olvas nagyban, és nyugodtan beleásított a szövegbe. Na, ezt még a tannő se tudta megállni röhögés nélkül.Viszont énrám olyan röhögés jött, hogy azt se tudtam, hová bujjak! Ilyenkor az válik be, hogy elkezdem harapdálni a kézfejemet. De elképesztő, komolyan. Kár hogy nem azért vagyok ott, hogy jókat kacagjak, akkor jobban élvezném.
Ja, a másik favoritom, mikor az 50-et fifti-nek olvasta ( term. kiejtés szerint írtam, nehogy ezért belém kössetek. )
Sajnos a leányzó nem csinál semmi jópofát, ő szárazon idegesítő. Az a bajom, hogy akkor ők hogy kerültek erre a szintre, ha feleannyit sem tudnak, mint mi?? És mint Anikó barátném és harcostársam a németben epésen megjegyezte, a Klavier-t klaviatúrának fordította. (= zongora ) Igen, igen. Tőle az a legjobb, mikor megkérdezte Krisztát (okító), hogy mit jelent a DAMIT kötőszó. Ő mondta neki szépen, hogy azt, hogy AZÉRT, HOGY. Erre a csaj, jó jó, DE MIT JELENT??? Krisz pislogott rá kettőt, aztán ismét elmondta neki, hogy AZÉRT, HOGY. -Ó, értem. - volt a reakció. Az enyém az volt, hogy odafordultam Anikóhoz, és láttam, hogy az ő tekintetében is ott ég egy jó nagy vigyorgás igérete. Gyorsan el is fordultunk egymástól.
Az ilyen emberek idegesítenek síkra. Hogy ha a szájukba rágod, akkor marad meg a fejükben a következő sarokig az info. Én tényleg nem vagyok se rosszindulatú, se lekezelő. Mindenkinek megvan az esélye, hogy legalább egy korrekt kapcsolatot fentarthasson velem. Anyukám mondja mindig: Sose tudhatod, hogy nem-e lesz a főnököd!
De nem tudok mit kezdeni az olyanokkal, akik nem értik a poént. Az viszont tényleg a legnagyobb kib*szás velem, ha az illető nem veszi az adást. Akkor meg vagyok lőve kérem! Ha el kell magyarázni a humort, akkor nem ér semmit az egész.
Tehát így vagyunk.
A mai nap abszolút röhejét viszont mi vittünk véghez Anikóval karöltve.
Tegnap írt ez a mineknevezzem, hogy akkor holnap találkozunk háromnegyed 2-kor az épület előtt? Én mondtam is, hogy okés, megnéztem az órarendet, hogy mi merre.
Na, én még nagyban itt pocolok pizsamában, olvastam (John Le Carré - A panamai szabó -> sajnos azt kell mondjam, nem fogom felvenni a többször elolvasandó tételek listájára :S ), épp átcikázott az agyamon, hogy lassan csordogálhatnék készülődni, mikor is megzörrent a marokfon.
Anikó zengedezett benne, hogy hol vagyok? Mondtam én, mit tagadjam, hogy itthon, hol máshol. Ez 11:55-kor volt, belémégett az időpont. Asszongya, dehát nem megyek órára? Mondom miért, hát még hova mennék, korán van!
Dehát, sutyorogta, déltől lesz az óra. Odarúgtattam az asztalhoz, felcsaptam a mindentudó füzetemet, kihalásztam az órarendet, remegő kezembe fogtam, és ott volt az a mocsadék óra a helyén. Déltől. Na, hát, mondtam, ez most jó kör volt, mert én még ingbe-gatyába állok itt. Röhögött már, sacc szerint kínjába, hogy akkor megvár a buszmegállókban, mert még ő is a városban jár csak, majd megtanácskozzunk, merre tovább. (Nem bocsátott az iskola külön megállók a rendelkezésünkre, csak mindig ott szoktunk összegyűlni, hát ezért a miénk.)
Nagy volt, de tényleg! Most komolyan, mekkora az esélye, hogy ő rosszul írja, én meg pluszban rosszul nézem meg az órarendet? És pluszba nem fér fel az első buszra, csak a másodikra? Mert ha felfér, akkor engem is időben hívott volna, és még bevágtatunk az előadásra.
Sőt, reggel ő úgy kezdte a napot, hogy földhöz csördítette a bögréjét. Szal ez már jel volt.
Én szintén valami hasonlót vittem véghez, mert kakaót óhajtott a gyomrom a tükörtojáshoz. Becsaptam a tejet a mikróba, ki is vettem simán, az asztalra is letettem, és ekkor!!, felakadt a seggem az asztalban!!!, ahogy édesanyám szokta volt mondani. Ennek eredményeképpen a fél tej a tányérba ömlött. Na, szép halkan elsuttogtam egy csúnyaságot, anyjukom rögtön megkérdezte, hogy Hogy beszélsz?
Ez meg is lett volna, de még most jön a kakaó!!! Nem, ezzel nem ért véget ámokfutásom! Ó, neeem!
Új zacsi instant álompor volt, ezért a perforáció mentén, mint a nyíl mutatja, felhántottam a műanyagot. Ki is nyitottaam , és azzal a mozdulattal kb. 5 bögrére valót a gravitáció dédelgetésére bíztam. Ó, igen. Kiborítottam a felét a földre. Mit nekem infláció?? Van pénz dögivel. Kakaóporral mosok eztán fogat, hinnye!
:)
A macska rögvest előkerült, és a kezdő iramot a por közepében veszítette el. Értsd: beletrappolt, aztán ott maradt. Szép szürke amúgy, illetve most már barnás árnyalata van. De legalább nyálcsordító kacajó illatot húz maga után a lakásban.
Nincs tovább.
Egy megjegyzés
- drie írta:
Hopsz, úgy látom, nincs új a nap alatt. Hülye emberek mindig lesznek. Jaj, én se bírom őket. De nagyon. Nem baj, ha nem tudod, csak ne legyél nagyra vele, meg hangos…:S
Amúgy a macskákról ne beszéljünk. Az öt kismacs már új gazdira talált, de Belle, az anyuci még mindig itt szeretget bennünket őrült nyávogásával és ördögi csínjeivel. Szóval meneküljön minden kaja, meg minden, amivel játszani lehet, pedig nem…
Amúgy meg a kedvenc sztorim az órára való bemenetelről: szépreményű második generációs gólyáim között volt egy extra idióta fura izé. Lassú Gábornak keresztelték el a többiek. Találó név. Egyszerűen csak a nyál nem folyt a honnan… Szóval kedvenc idiótácskám tette… Egyik reggel, egy átmulatott, átbeszélgetett éjszaka után, kb. 11 órakkor pizsiben randalíroztam a lakásban és azon gondolkodtam, bemenjek e még a Nyugiba (akkori másik élőhelyem, kedvenc kiskocsmám)a kétórási órám előtt, szóval mikor kell elkezdenem készülődni, amikor is cseng a telefonom. Persze szám nélül. Akkor még abban a periódusomban voltam, hogy felvettem az ilyeneket.
A beszélgetés:
Hang: szia
Én: halló
Hang: csak azért kereslek, hogy nem tudod-e, hol van az órám?
Én: ok, ki vagy?
Hang: hát a Gábor. (Tudni kell, kb. négy G ismerősöm volt akkoriban csak közeli, de mindegyiknek visszakézből felismerem a hangját)
Én: ok, de milyen Gábor?
Hang: hát a Lassú Gábor. - hangzott a kicsit rosszaló válasz, amitől érezheted, hogy miért vagy ennyire buta, pedig hát teljesen egyértelmű, hogy ő a szentem…
Én: jah, szia Gábor, mi a probléma?
Hang: az, hogy itt állok és nem tudom, hol lenne órám és kivel.
Nah ok, hogy főgólya voltál, meg elhangzott ilyen balgaság a szádból, hogy ha bármilyen gond van, segítesz, de hát könyörgöm…:S
Szóval tanulság, ne add meg a telefonszámod idiótáknak, és ha megadtad, ne vedd fel:) Vagy valami…vagy megy valahova. Szóval csak megnyugtatás képpen: sajnos az idióta, mint fura emberfaj létezik, létezett és létezni is fog. Engem csak az nyugtat meg, hogy nem tudom, hogy ők e a hülyék, vagy én, de legalább nem hasonlítunk:D2007. október 1., 03:43. Permanens link.