Beteeeeg

Jaj.Vasárnap gyanútlanul nézem a tv-t, asszem az Eltűntnek nyílvánítva ment, és mire vége lett, én olllyan beteg lettem…! De komolyan. Előtte semmi bajom nem volt, aztán bedugult az orrom, meg elkezdtem prüszkölni és köhögni.Így hát szabadságomat élvezem a fősulitól. Csütörtökön már betolom az arcom, a múltkori miatt (mikor nem bírtunk ketten se rájönni, hánytól lesz óránk).

Éjszaka azért nem volt fenékig tejfel! Három órakor még nagyban szenvedtem. Én azokhoz tartozom, akiknek a 37.2 is már egyenlő a meghalással. Jó, nekem mondjuk most 38.3 volt, mentségemül szolgáljon.

Régebben azt is megcsináltam, hogy nem vettem be a lázcsillapítót, mivel szerettem lázas lenni. Lehet, hogy hülye vagyok, illetve ez nem is kérdés, de akkor valahogy olyan könnyű a fejem. Mintha nem is én lennék..

Olyan nagy telehold volt, azt csodáltam.

Ha betakaróztam, majd’ megfulladtam, ha ki, akkor rázott a hideg.

Kettő felé elkedtem olvasni a Büszkeség és Balítéletet. De még mindig az Üvöltő szelek viszi a pálmát, nna. Egyébként meg rosszul csináltál meg az adaptációkat! Mr. Bennettnek sokkal jobb humora van, mint ahogy ez a filmekben lejött. Collinsot pedig magasnak, csak nehézkesnek írja le. Ehhez képest a Colin First-ös sorozatban egy kis bugris játszotta, akit a hónom alá csaphatnék.

Honnan keveredtem én ehhez a témához?? Jah, hogy ezt olvastam.

Nekem lázállapotomban kitűnő szolgálatot tett John Mayer - Bigger than my body; és Dave Matthews - Some Devil című száma.

2007. szeptember 25.. köz. 1 megjegyzés.

Egy megjegyzés

  1. drie írta:

    Jaj, én mindig rettegtem megnézni a kedvenc könyveimből készült filmeket. A legtöbbje elég szutyok. Az ember fantáziája sokkal jobb, ha jó fantáziája van. Márpedig az olvasás fejleszti a (igen, szóismétlés, de…) fantáziát. Nem tudom, ki mondta, de nagyon találó, hogy a mozi azért jó, mert gyönyörű szép kész képeket kapsz. De az olvasás mindig jobb lesz, mert a könyv a te képeidet mozgatja meg. Azokat, amik benned élnek, benned születnek meg.
    Van pár film, amiket szeretek a könyv mellett, mert vagy nagyon jó adaptációk, vagy kiegészítik a könyv világát. Az egyik ilyen a Douglas Adams: Galaxis - útikalauz stopposoknak című könyv és film kapcsolata. Tudni kell, hogy nekem Adams nagyon szívügyem és ajánlom mindenkinek. A Galaxis trilógiája, ami ugye öt könyv, meg a Dirk Gently trilógiája, ami kettő. De a film azért nagyon jó, mert nem csak a Galaxis trilógiát foglalja össze, hanem utal az Utoljára látható-ra, meg az egész film tisztelgés Adams munkássága előtt. Tudni kell, hogy ő kezdte el a forgatókönyvet, csak közben meghalt és olyan emberek fejezték be, akik nagyon szerették és nagyon tisztelték. Tehát lehet fikázni a filmet, hogy nem a Galaxis trilógiáról szólt, meg egyebek, de aki igazán otthon van Adamsben, az tudja, hogy ez pontosan az a film, amit érdemes volt megcsinálni és az egész az ő világáról szól. Az ő mindenéről.
    A másik ilyen filmem a Lynch féle 1984-es Dűne. Frank Herbert világa és Dűne könyvei Asimov, Lem és Bradbury mellett szintén nagy kedvencem és nagy háklim. De az a film tökéletes. Mert nem adaptálni akart, hanem megmutatni. Nem koppintani, hanem elvezetni abba a világba. A három részes sorozottal az a bajom, hogy annak a forgatókönyve tökéletes lenne, csak fordítva olvashatták a könyvet, mert a szereplők kiválogatásánál egyszerűen olyan szarvas hibákat követtek el, hogy még.
    Szóval nem egyszerű ez a film - könyv dolog. De hát ez van. Egyébként ha olvasni akarsz jót, én most fejeztem be kb. harmadszorra Thornton Wilder: A teremtés nyolcadik napja című könyvét. Nagyon ajánlom, ha meg tudod szerezni. És a fentebb említett íróktól bármit. Jah, és Joseph Hellert, ok, a 22-es csapdája az, amit mindenki ismer tőle. De ne azzal kezd. Szerezd meg az Isten tudja című könyvét. Imádni fogod:)

    2007. október 1., 04:07. Permanens link.

Hozzászólás

Visszakövetés URI