A majdnem tökéletes férfi
| Egy hajszál híján.
Épp-hogy-csak-nem… etc. Majdnem tökéletes. Az időzítés talán? Mindenki tudja, hogy nem Ő az, aki Neked lett szánva. Még Te is érzed valahol. De nagyon szereted. Nagyon. És vársz. Talán egy hetet. Egy hónapot. Egy életet. Mert nem tudod elengedni. Nem készültél fel rá. Mert mikor elhatározod, olyan aranyos lesz. Az Igazi pedig ott vár, a lépcsőházban. A buszon. A nyaraláson. Ha nem vagy teljesen vak, megsejted. |
Egy megjegyzés
- drie írta:
Erre van egy mondás: Persze hogy az Igazit keresem…de azért közben adok esélyt a próbálkozóknak.
Érdekes kérdés, hogy melyik a jobb, sok lehetőséget elszalasztani, mert te csak a tökéletes, nagy Ő-re vársz (aki mellesleg nincs is, illetve van, de nem úgy, mint azt sokan gondolják), vagy benne maradni egy működő kapcsolatban, még ha néha te is azt érzed, nem ő az Igazi. De hát könyörgöm, egy kapcsolat a melóról szól. Mert ok, hogy elvileg ott van a szerelem, de azért még mindenki ebben a világban él. ÉS annyi mindent kell összeegyeztetni egy tényleg működő kapcsolathoz. Meg amúgy is. Néha az ember unja és utálja önmagát. Hát akkor persze, hogy néha meg elege lesz a másikból is. Az meg, hogy ki mit gondol a páromról, már régen hidegen hagy. Nem ők fognak élni vele… Meg én sem velük fogok élni és főleg nem nekik.
Szóval marad a nagy kérdés: csak a nagy Ő-re várni és sok lehetőséget elszalasztani (ami szerintem butaság, mert igenis neked is meg kell tanulnod, hogyan működsz egy kapcsolatban, illetve mit is vársz magadtól és a párodtól), vagy esélyt adni néhány lelkes hódolónak. Még ha ez az esély csak egy napra, hónapra, évre, életre szól is…
Szerintem az egésznek csupán a szerelem a lényege. Ha meg szerelmes leszel, akkor meg ez az egész hülye dilemma úgyis el lesz felejtve (ezt most jómagyarosanmegaszondtam), mert ha az ember szerelmes, akkor úgysem gondolkozik már semmin se.2007. október 31., 04:38. Permanens link.