Izéke, nem is nagyon tudom, hogy mit akarok írni, csak úgy akartam valamit…

De nem tudom, affene.

Ez egy teljességgel értelmetlen bejegyzés lett, és sajnálom, de valamivel le kellett foglalnom az ujjaimat.

Ennyi erővel azt is írhattam volna, hogy

bla bla bla bla bla bla bla bla bla

blaaaaaaaaa

Már most már én teljesen meg vagyok győződve arról, hogy énnekem a pályázatírás lesz a zsír kis meló.

Csak azért, mert benne van az ÍRÓ.

Nem, nem. Vagyis de, de.

Nézzétek már, mennyi vigyorjelet használtam.

Megyek, és gyorsan felhasználom az energiáimat az alvásra.

Éljen az eljövendő vizsgaidőszak, yeeeah!!

Arrgh.

Sose nem tudtam korán kelni, erre mostanában mindig kinyílt a szemem 6.47-kor. Ez borzasztó egy állapot. Pedig nincs is órám 8-tól, csak egyetlen egyszer. De nem nagyon volt eddig megtartva. hehehe

Ahh, tudom már, mi a hiba!! Apa spanja volt itt, és hozott egy kazal csokit, én meg nekiestem, mint bolond borjú az anyjának!

Túlteng bennem a csoki!!!

Ne, ne mondd azt nekem, hogy ne hisztizzek!!!

Szerinted segít, ha ilyeneket mondasz?

Hogy lehetsz… hogy lehetsz ennyire önző?

Én ezt soha nem tudtam volna megtenni veled.

Az egész kapcsolatunkat szemléltetted most.

ÉN mindig gondolok rád.

Nem engedek a vágynak, pedig hányszor de hányszor kísértett meg…

De mindig eszembe jutottál, és ellenálltam.

De te?

Te csak fogtad magad, és eszedbe se jutott ellenállni.

Nem, fogadok, hogy eszedbe se jutottam.

Ez annyira… nem tudom, mit mondhatnék még.

Teljesen elképedtem.

Ne nevess!!

MEGETTED AZ UTOLSÓ KOCKA CSOKIT ÉS MEG SEM KÉRDEZTÉL, HOGY KÉREK-E?!!!!!

Most jöttem rá, hogy a Macskaduett nekem az, amin bármilyen rossz kedvvel is indulok neki, mindig tudok nevetni. Kanfasztikus, hogy azt ne mondjam.

Ma egyébként megalapítottam a FIK-et, és ha valaki kérdezi tőled, azt kell mondanod, hogy FIKÁS VAGYOK. HEHEHEHE.

Amúgy a Fütyi Irigyek Klubját takarja a rövidítés, mert reggel Nyelvtörténeten megállapítottam, hogy Anikóval péniszirigységben szenvedünk, továbbá nem kielégítő a szexuális életünk. De nem abban az értelemben péniszirigység, ahogy használni kellene, hanem azért, mert a férfi tanárainkról mindig azt találgatjuk, vajon milyen lehet a vízszintes teljesítményük, továbbá hogy az adott öltözet hogy fest rajtuk.  

Anikó és jómagam vagyunk az elnökök, bár én vagyok a korelnök, haha. Először ugye csak mi ketten voltunk, aztán berántottuk Szilvit, Juditunkat és Mónit is, aki gyanútlanul csak arra járt.

Ancsa azt mondta, hogy ő akkor nem is akar elnök lenni, mert nem vetne jó fényt a párkapcsolatára. De mondtam neki, hogy akkor viszont neki is tagdíjat kell fizetnie, így mégis maradt az elnökség tagja. 

A mai nap utolsó, szenvedelmes kommunikáció óráján megterveztem az emblémánkat is, de nyugi, nem vagyok annyira sablonos, hogy fallosz formát adjak neki. :D

És még nincs vége a hétnek, ez teljességgel EL-FO-GAD-HAT-AT-LAN!! Holnap megint Emberismeret tréning.

Remélem valaki bevallja a nagy lelkizés közben, hogy leszbikus, vagy ilyesmi, és akkor katarzis, meg felbolydulás, és mehetünk isten hírével. /Nehogy rosszra gondoljatok, nem én leszek az, mert én abszolúte férfipárti vagyok, ha ez eddig nem derült volna ki./ Most van valami összeveszés, az egyik eddig sziklaszilárdnak hitt csapatban, sajnos nincsenek megbízható információim. Holnap lesz a napja, hogy kiteregetik a szennyest, érzem!, mert szeretnek egy kicsit szerepelni a szenteim.

Én rühellek. Érettségin is úgy néztem ki, mint egy paradicsom, utáltam, hogy mindenki engem néz, totálisan zavarban vagyok tőle. Meg utálom is. Fujjjj. A minimálisnak nevezhető, vagy inkább normálisnak nevezhető szint sincs meg bennem. A pofámról leégne a bőr, ha valaki rájönne, hogy én irogatok itt. Szóval ennyire nem bírom.

És igen, kitartok!!!! Még mindig nem hordom a télikabátomat!!!! Ebből elvi kérdést csinálok!

Nincs hó = nincs tél, ergo nem kell nagykabát!!! Igaz, hogy befagy néha a seggem, de akkor is!!!! döc döc döc döc, döcögve nevetek.

Az ciki, hogy ha az ember a saját poénján nevet??

Üdv a családnak!

Még volt némi remény benne, Hogy talán mégis sikerült, és akkor ez a pokol, mert a mennyországban nemigen bízhatott.

De érezte, hogy zsibbadt, hányingere van, és homályosan lát a szemüvege nélkül - így tudta, hogy él.

Nem gondolta ugyanis, hogy a túlvilágon is küszködnie kell a rossz szemével.

Olvasta a Veronika meg akar halnit, sejtette, mi vár rá, persze az átverős rész nélkül.

Talán nem is baj, hogy még itt vagyok.

Talán kilépek az utcára, és történik valami jó. Vagy végre találkozom valakivel, aki nem csak rutinból érdeklődik, hogy hogy érzem magam ma.

Szarul, doki, pocsékul. Mint akit ledaráltak, és már hozzácsaphatom azt is, hogy még egy öngyilkot sem tudok véghez vinni.

Még ahhoz is béna vagyok.

Dokikám, én félek.

Én félek élni, félek az emberektől.

Olvasta a Száz év magányt? Igen?? Emlékszik még Amarantára?

Na ő én vagyok.

Akarok szeretni, de nem tudok. Gyáva vagyok.

Bennem van a vágy, de nem tudom életre hívni.

Doki, nem akarok szüzen meghalni.

Családot akarok. Férjet és gyerekeket.

Hogy akkor miért nem csinálom?

Mert FÉLEK, már mondtam.

Nem, nem bántott eddig senki sem.

Valóban, valóban nem voltam még senkivel.

Mintha nem lenne rajta a kartonomon, hogy hány éves vagyok, úgy csinál.

De 27, segítek magán.

Nem jó ez így.

Köszönöm, tényleg, a jobb napokon én sem érzem csúnyának magam.

Buta sem vagyok, én is úgy érzem.

Tudja, hogy van ez.

Néha elvagyok, néha kevésbé.

Most, mint látja, egy ideje kevésbé.

Mondja meg, mit csináljak, és megteszem.

Mondja meg, mitől érezhetném magam harmóniában önmagammal?

Segítsen nekem, hogy ne féljek az idegen szótól. Segítsen, hogy tudjak beszélni másokkal, mert elég sokan vannak rajtam kívül.

Adja meg a kezdő lökést, könyörögve kérem.

Nem akartam meghalni.

Élni nem akartam így.

Nem lehetnék valaki más?

Nem cserélhetnék helyet egy nyitott, bátor, erős, magabiztos, vonzó nővel, aki nem én vagyok?

…

Azt mondja, ez mind itt van bennem?

Kérem, segítsen előhívni.

Meg akarom próbálni.

Szeretnék élni.

Igen, doki, akarok szeretkezni.

Szeretni, utazni, tartozni valakihez.

 Egyedül nem merek.

Egyedül félek.

Szükségem van szerelemre, hogy mellettem legyen a párom.

…

Hogy honnan tudom, hogy erre van szükségem, ha még nem próbáltam?

Dokikám, ha szomjas, miért nem eszik kenyeret?

Mert érzi, hogy víz kell.

Én meg érzem, hogy a szerelem helye üres bennem.

Az elől bújkálok.

Tudja, ez az ördögi kör, a 22-es csapdája, vagy nevezze, aminek akarja.

Szeretnék szeretni, de nincs hozzá bátorságom.

Amíg azonban nem leszek szerelmes, viszonzottan, a való világban, addig megrekedtem önmagamban.

Érti ezt?

Saját magamat húzom vissza.

Nyisson egy rést nekem.

Szakítsa meg a kört, kérem.

Félek, félek, félek bárhová is menni, mert mindenütt emberek vannak, mindenki rajtam nevet, engem gúnyol, a férfiak pedig miattam adnak hálát az égnek, hogy nekik szép nőjük van.

Mindenki engem akar bántani.

Rám zuhan az égbolt, értse meg.

Egyszer csak összenyom.

Nem is bánnám.

Talán új lapot kapnék.

Mert ezt valahol elrontottam.

Nem tudom, hol.

Ha tudnám, visszagondolnék, és dédelgetném, hogy ne fájjon, hogy csituljon, és összezsugorodjon.

De így, hogy nem tudom, hol törtem meg, nincs esélyem.

Nem akartam meghalni.

Élni nem akartam így.

Meg akarom próbálni.

Szeretnék élni.