Az ember egy kicsit is nem tépi a száját, és akkor itt a fejére nőnek! Már alig találtam meg magam, csak a tabella alján. A főoldalról beszélek, vagy hogy is híjják.

A HOUSE egy kicsit nemtom lett. Most mintha elmentek volna a röhögés irányba, és felhagytak a fehér táblás, you idiot! megfejtésekkel. Bár én szeretek röhögni. És amig Hugh-nak olyan szép kezei vannak, ilyen szexi orgánuma, meg ilyen kis hmm popsija, én biza addig nézni is fogom! xD

Sulival minden oké, nem mondhatnám, hogy megerőltetem magam. Igaz, az eddigi egy darab zh-t már meg is fejeltem egy pót zh-val. Dehát istenem!

Rákaptam a fórumozásra, természetesen House fórumról beszélünk. De itt most meg kell mondanom, bármennyire is ellenem szólnak a tények, nem vagyok fanatikus, senkit nem kényszerítek fegyverrel a kanapéra, hogy nézze, és tőlem mondhatják, hogy nem jó sorozat. Csak annyit kérek, hogy mikor én nézem, akkor ne menj el a tévé előtt. És szerintem nagyon zsír kis show, és Laurie megérdemelte érte a már kapott, és még remélhetőleg eljövő díjakat is, mert igencsak sok múlik az alakításán.

Nyelviskola határozottan fejlődő tendenciát mutat, én meg romlót. Rájöttem, hogy nem is szeretem a németet. Viszont a kis csapatunk most rázódott össze annyira, hogy néhány poén is elsüljön, ennek következtében a múltkor sírva nevettünk Anikóval az óra közepén, mert csak, mert miért ne, elvégre a saját pénzemen vagyok ott…

Teljesen magányosnak és használhatatlannak érzem magam, mert az összes barátnőm foglalt, kettő már meg is kapta a gyűrűt az ujjára, a harmadiknak meg karácsonykor húzzák fel. Jó, Katámnak nincs kilátás most, de őt nem féltem, mert fasza kis nőcike az.

Csak én nem botlom bele a hercegbe! Pedig igenis akarok! És akarok házsártoskodni, meg dörgölőzni, és sírva menni reggel a suliba, hogy a pasik hülyék, és zsibbadtra csókolózni a számat. Na, most elárultam magam…

De nem TŐLÜK irigylem, szóval nem azt akarom, hogy nekik ne legyen jó!! Hát szeretem én őket, és látom, hogy jó nekik.

Szerintetek az hülyeség, hogy én már kislyány koromban azt éreztem, hogy nekem angol uram lesz? De ezt most így, ahogy mondom, és ez azóta se múlt el bennem. Az ilyesmit meg lehet érezni, vagy úgy baromság, ahogy van?? Nem szórakozom, tényleg így van.

Valahogy sose jöttek össze a dolgok nekem.

Egész életemben angolt akartam tanulni, erre már óvodától (!!!) megkezdve, áltsulin át a gimin végig, folyton németet tanultam. Nem mondom, nem vagyok hülye belőle, ez igaz.

Aztán volt a lövészet. Imádtam, éltem haltam érte, de volt néhány mocskos sporttársam, és ne felejtsük el, hogy ekkor még általános isibe jártam, aztán volt egy edző bá, aki, mint utóbb anya rámutatott, azzal az utálatos tulajdonsággal bírt, hogy beszélgetés közben nem hagyta meg azt a kurva személyes teret az embernek, sőt, mikor mentünk Pestre versenyre, mellém ült azon a rohadt vonaton is, minek következtében én teljesen megutáltam az egészet. Tökre úgy éreztem, hogy rám mászik, és kurvára megijedtem tőle. A francnak bújt mindig a pofámba!!! Minek kellett nekem az ő leheletét szagolnom, mikor senkim se nekem????

Már elnézést, hogy csúnya beszédre adtam a fejem, de annyira felidegesít, ha rágondolok..

Valahogy mindig olyan érzésem volt, hogy ez már majdnem az igazi, de mégsem!

Biztos én vagyok a béna.

Hát nem vagyok egy mai világba való, ezt is aláírom neked, ha tartod a lapot.

Nem vagyok agresszív, nem tudom magam bizniszelni, hovatovább, nem vagyok talpraesett sem.

Ha ezt így összeadod, nem túl nagy pozitív szám jön ki, igaz-e?

Á, megette a fene az egészet, úgy ahogy van.

Kicsit több derűt szeretnék magamban, elvégre még csak húszéves vagyok, előttem az élet.

 Sajnos.

Na, ez most egy boldog bejegyzés lett, gratulálok a szerzőnek.

Aki én vagyok, hahaha.