Még volt némi remény benne, Hogy talán mégis sikerült, és akkor ez a pokol, mert a mennyországban nemigen bízhatott.

De érezte, hogy zsibbadt, hányingere van, és homályosan lát a szemüvege nélkül - így tudta, hogy él.

Nem gondolta ugyanis, hogy a túlvilágon is küszködnie kell a rossz szemével.

Olvasta a Veronika meg akar halnit, sejtette, mi vár rá, persze az átverős rész nélkül.

Talán nem is baj, hogy még itt vagyok.

Talán kilépek az utcára, és történik valami jó. Vagy végre találkozom valakivel, aki nem csak rutinból érdeklődik, hogy hogy érzem magam ma.

Szarul, doki, pocsékul. Mint akit ledaráltak, és már hozzácsaphatom azt is, hogy még egy öngyilkot sem tudok véghez vinni.

Még ahhoz is béna vagyok.

Dokikám, én félek.

Én félek élni, félek az emberektől.

Olvasta a Száz év magányt? Igen?? Emlékszik még Amarantára?

Na ő én vagyok.

Akarok szeretni, de nem tudok. Gyáva vagyok.

Bennem van a vágy, de nem tudom életre hívni.

Doki, nem akarok szüzen meghalni.

Családot akarok. Férjet és gyerekeket.

Hogy akkor miért nem csinálom?

Mert FÉLEK, már mondtam.

Nem, nem bántott eddig senki sem.

Valóban, valóban nem voltam még senkivel.

Mintha nem lenne rajta a kartonomon, hogy hány éves vagyok, úgy csinál.

De 27, segítek magán.

Nem jó ez így.

Köszönöm, tényleg, a jobb napokon én sem érzem csúnyának magam.

Buta sem vagyok, én is úgy érzem.

Tudja, hogy van ez.

Néha elvagyok, néha kevésbé.

Most, mint látja, egy ideje kevésbé.

Mondja meg, mit csináljak, és megteszem.

Mondja meg, mitől érezhetném magam harmóniában önmagammal?

Segítsen nekem, hogy ne féljek az idegen szótól. Segítsen, hogy tudjak beszélni másokkal, mert elég sokan vannak rajtam kívül.

Adja meg a kezdő lökést, könyörögve kérem.

Nem akartam meghalni.

Élni nem akartam így.

Nem lehetnék valaki más?

Nem cserélhetnék helyet egy nyitott, bátor, erős, magabiztos, vonzó nővel, aki nem én vagyok?

…

Azt mondja, ez mind itt van bennem?

Kérem, segítsen előhívni.

Meg akarom próbálni.

Szeretnék élni.

Igen, doki, akarok szeretkezni.

Szeretni, utazni, tartozni valakihez.

 Egyedül nem merek.

Egyedül félek.

Szükségem van szerelemre, hogy mellettem legyen a párom.

…

Hogy honnan tudom, hogy erre van szükségem, ha még nem próbáltam?

Dokikám, ha szomjas, miért nem eszik kenyeret?

Mert érzi, hogy víz kell.

Én meg érzem, hogy a szerelem helye üres bennem.

Az elől bújkálok.

Tudja, ez az ördögi kör, a 22-es csapdája, vagy nevezze, aminek akarja.

Szeretnék szeretni, de nincs hozzá bátorságom.

Amíg azonban nem leszek szerelmes, viszonzottan, a való világban, addig megrekedtem önmagamban.

Érti ezt?

Saját magamat húzom vissza.

Nyisson egy rést nekem.

Szakítsa meg a kört, kérem.

Félek, félek, félek bárhová is menni, mert mindenütt emberek vannak, mindenki rajtam nevet, engem gúnyol, a férfiak pedig miattam adnak hálát az égnek, hogy nekik szép nőjük van.

Mindenki engem akar bántani.

Rám zuhan az égbolt, értse meg.

Egyszer csak összenyom.

Nem is bánnám.

Talán új lapot kapnék.

Mert ezt valahol elrontottam.

Nem tudom, hol.

Ha tudnám, visszagondolnék, és dédelgetném, hogy ne fájjon, hogy csituljon, és összezsugorodjon.

De így, hogy nem tudom, hol törtem meg, nincs esélyem.

Nem akartam meghalni.

Élni nem akartam így.

Meg akarom próbálni.

Szeretnék élni.