Karácsony
Ültek az asztal körül. Finom ételek, ínycsiklandó illatok.
Karácsony.
Együtt díszítették fel a kis lakást, lázas izgalommal, mint a gyerekek.
A lány mézédesen mosolygott, mikor meglátta a fiú kipirult és büszke arcát, kezei között a fával, melynek törzsét sikerült a tartóba faragnia.
Első közös karácsony, kettesben.
Csipegették az elejtett szavakat, a sóhajtó pillantásokat egész évben, hogy most igazán olyan ajándékot adjanak, amire a másik vágyik.
Halkan szólt a zene, közösen válogatták össze a számokat a lemezre.
Minden tökéletes lett.
Reggel cinkosan egymásra néztek, aztán ki - ki hangos torokköszörülés mellett elvonult ajándékot csomagolni.
Ünnep volt kívül, még a hó is rákezdett az utolsó pillanatban.
Szép, képeslapra illő látvány terült el az ablakon túl.
Mégsem ettek, mégsem örültek, mégsem ünnepeltek.
A lány próbálta a könnyeit nem a tányérjába hullatni, mellette a fiú szomorú tekintettel, vállait előre ejtve ült.
Nem mertek egymásra nézni.
Nem tudták, hogyan kerüljék el; még több fájdalmat okozni.
- Sajnálom. - szólalt meg a férfi.
A nő megérintette kezét.
- Gyere, olyan szépen esik a hó! - felelt.
Nincs megjegyzés
Legyél az első hozzászóló!