Viva
Ó máj Gád, nem hinni el, hogy vége lenni vizsgaidőszak! 
Még jó hogy reggel bekocogtunk hétre, fél nyolc előtt felkászálódtunk a másodikra, ahol meg volt jelölve a vérengzés helye. Éppen szermányoltunk két széket, szépen elhelyezkedtünk a folyosón, hogy na most akkor elkezdünk tanulni, erre balról megjelent a színen a tanár. Becsörtetett a szobájába (mert hogy ott volt az exam), öt perc múlva előmerült, és ímigyen szólott: Na, akkor jöjjenek hölgyeim! …Hogy mivaa? Anikóval kicsit egymásra néztünk, ennyit hallottam jelzett barátnőm felől, enyhén cincogó hangon: “Dehát még most akartam átnézni!..” Dettó, fijjam, dettó.
Megharcoltam a kettesért, de az enyém, és nem adom oda senkinek!!! /Ez volt a már emlegetett nem is tudtam hogy rettegni kell tőle -vizsga./
Most nagyon hollywoodi fílingem van, mert az almás vodkát beleöntöttem az Earl Grey teámba…nyami. Tudjátok, mikor a filmekben mindig a teát dúsítják a piával, nehogy lebukjanak. 
Mondjuk egy kicsit pirulok, mint gesztenye a tűzön, de oda se neki!
Eddig nem voltam egy magyar zene fan, de most egészen a Magna Cum Laude hatása alá kerültem. Csézy sem rossz, egyáltalán nem rossz. Sőt. 
…Fuhh, most járőröztem a lakban, egy cseppet cefreszag van a szobám tájékán..Na de én már jó előre bejelentettem az ősöknek, hogy ha ezt túlélem, akkor piálni fogok. Jó, tudom, hogy szamár iszik magában, de az embernek kompromisszumokat kell kötnie az életben… XD
Már elvonási tüneteim vannak az olvasás irányában. Vannak még karácsonyi (!!!!!) könyveim is..De azért a magyar szakosok olvassanak. Ha nem zargatnának folyton, olvasnék is!
Joseph Heller - Valami történt: Azt hiszem, nem túlzás kijelenteni, hogy rákaptam a csávóra.
Mmm, összevissza volt nekem, de éreztem a lényeget, bár talán nagyobb hangsúlyt kaphatott volna, hogy a fia meghalt. Már ha meghalt. Mert hát mondom, hogy összevissza volt nekem…
Elolvastam a Galaxis.. első részét. Először azt hittem, hogy nem tetszik, de aztán, pár nap múlva rájöttem, hogy mégis, szóval kérem a következőt! /Ja, ez jó volt, mert kérdezem az antikváriumos csávót: Galaxis útikalauz stopposoknak? Néz. Néz. Még mindig néz. Én eleresztettem egy halvány mosolyt feléje. Néz. Megszólal: Igen? Kérdem én: Az van nektek? Ő: Mmhghghgh. Elindul a polcok között, célirányosan átnyúl az egyik polc felett, kimozdít két könyvet, és ímhol, hozza a zsákmányt, egy kezembe nyomás kíséretében. Hja, nem hiába könyvek között dolgozik, nem egy társasági lény…:D Azért én kedvelem. Nem szeretem a céltalan locsi-fecsit. Ezért nem szeretek fodrászhoz menni. Mindig úgy érzem, hogy beszélnem KELL, holott nem tudok csak így a világba, főleg nem egy idegennel. A másik, hogy nekem kibeszéli az előző vendéget. Ergó engem is az utánam jövőnek??/
Most már csak egy irdatlan nagy takarítás vár rám, mivel eddig nem jutott rá időm, csak volt egy ösvény az ágytól a gépig, az ágytól a fotelig, ahol tanulni szoktam, és még egy az ajtóig, ’sztán ennyi!
Hát a legnagyobb poénust meg kihagyom, miért nem szóltok???
Volt lemaradásom tavalyról, abból vizsgáztam (félre: Másik szót keresni a “vizsgára”), másnap mentük csoptársammal beíratni a jegyet.
Bemegyünk, mondom neki, hogy máj ném iz ez, erre felnéz, mert hogy ült az asztalánál: Ja, maga az, aki soha nem köszön nekem! Na, üljön csak le!
Jááááááj. Csoptársamat nyugodtan hagyta ott álldogálni.
De megbeszéltünk, hogy ez csak valami végzetes félreértés lehet, mert nekem semmi bajom nincs A Tanár Úrral *szörcs, szörcs*.. Amúgy tényleg, hát most nem szakad a fejemre a tető, ha ráköszönök, de tényleg nem találkoztunk mostanában. Azt nem mondhattam, hogy nem láttam, mivel én is majd 180 vagyok, ő meg minimum 195 (centi, nem kiló, centi!!!…bár annak is lenne értelme, mert akkor is elég nehéz lopakodó üzemmódra váltani), szóval olyan, mintha Párizsban a torony előtt ordibálnék, hogy De nem látom az Eiffelt, vázzeg!!!!!
Most már azt hiszem barátok vagyunk mi ketten.
Útravaló: Ajándék csónak ne nézd a lapát!
Bolond
Békét jöttem hozni,
de nem tudom, hogy kell.
Én akartam lenni a nyugodt otthon,
pedig te soha nem jöttél házhoz.
Szeretném veled sétáltatni a kutyákat.
Nem baj, ha csak macskád van!
Majdnem tökéletes vagy -
sebaj, én megszavazom neked a hiányzó százalékokat.
Majakovszkij - Végkövetkeztetés
Nem mossa el szerelmem
a mérföldek soka,
de civódás szeszélye sem.
Átgondolt,
megfontolt,
újat nem tanul.
A verssoroknak ujjait emelve ünnepélyesen,
esküszöm -
szeretlek
híven és változatlanul.
Zanza
Általános iskolában, alsóban két fiú volt, akibe az összes lány, fele-fele arányban, hahaha, szerelmes volt. Tudjátok, ez a rohangálunk az udvaron, és meghúzzuk a lányok copfját-fajta.
A bujtosipisti volt és a botosvili. Botosvili remekült tudta utánozni Kitet, talán ebben rejlett a vonzereje.. Nekem egyik sem tetszett.
Negyedikben jött az első szerelem, bár ezt idézőjelesen kellene talán írnom, hogy szerelem… a petrórobi. Első verseimet hozzá írtam, ha nagyon akartok szenvedni/röhögni, előkereshetem őket. Tíz év múlva jöttem rá, hogy ő is ír verseket - tehát mégsem lőttem akkora bakot. Szeretem az ilyen érzékeny pasikat, hát na.
Eljött meglocsolni húsvétkor, szóval kijelenthetem, hogy kölcsönös volt az érzelem…;)
Óvodában nem volt szerelmem. Hogy azért, mert nem voltak “jó csávók”, vagy csak mert már akkor is A nagyot vártam… *sigh*
Arra emlékszem, hogy volt esküvő, mert ketten mélységesen egymásba szerettek nagycsoportos korunkban, én meg féltékeny voltam, hogy hát miért veszik el azt a kis rüfkét?? Mér’ nem engem, ha már itt tartunk??
Mindig megvédtem a barátaimat. Anya szerint akkora igazságérzetem volt/talán még van is, mint a Gellért-hegy.
Engem nem tudom, védett-e valaki.
A barátnőmmel sokat vitatkoztunk, sőt veszekedtünk a vallásról. Ő vallásos, én meg nem.
Aztán különböző gimnáziumokba vettek fel bennünket, és onnantól kezdve mintaértékű lett a kapcsolatunk.
Emlékszem, mikor a harmadik lábtörés után levették a gipszet, két héttel utána olyan jót szaladtam az iskolaudvaron. Soha olyan jól nem esett a futás.
Hetedikben, mikor szemüveges lettem, napokig a zsebemben hordtam, nem mertem felvenni.
Azóta utálom a farsangot, hogy elsőben (ált.) csináltunk az osztályteremben ilyen kis vetélkedőt, vagy minek nevezzem. Az osztályfőnök meg rám szólt, hogy csináljam a feladatot (azt hiszem énekelni kellett volna ? vagy valami ilyes), én meg nem tudtam hirtelen, mert ott volt az összes szülő, meg minden, és engem meg átugrott, hogy hát akkor hülye vagy, még ezt sem tudod, és egy másik lány meg megcsinálta. Pedig olyan szép Piroska voltam, olyan szép. Anya csináltatta a ruhát, kis tüchtig piros szoknya, mellényke…meg piros kis sapkám is volt.
Egyetlen egyszer öltöztem be azután farsangra a nyolc év alatt. Mindig “beteg” lettem, vagy nem mentem el.
Anyával télen úgy mentünk a hóesésben, kora reggel a hóesésben, hogy csihuhuztunk. Én mentem elől, és ahogy fújtam ki a levegőt, látszott a leheletem. Mint a vonat…még a kezünkkel is lokomotivoztunk.
Utálom az alsós tanító nénimet, a másikat (ketten voltak), mert mindig át akart szoktatni arra, hogy jobbkézzel írjak… A felsőst azért, mert elkönyvelt engem mint szánalmast, mert a barátnőmnek alkoholisták voltak a szülei, ő meg nem tanult jól. Talán neki sem lett volna ereje tanulni, ha az anyja részegen végigzavarja a városon, hogy eljöjjön hozzám sírva, hogy visszakérje a 200 forintját, amit nálam akart eldugni.
Nem vagyok szánalmas, te vagy az, te kurva.
Nyolcadik nyarán csókoltak meg először.
A gimiben voltak fiúk.. Lehettek volna.
De három éven keresztül szerelmes voltam egybe, viszonzatlanul.
Van egy indigó barátnőm.
Ha idegen szavakat használok beszéd közben, ő is, még ha nem is tudja, mit jelent. Rá lehet jönni, mivel általában rosszul használja őket..
Mikor elmondtam neki, hogy szerelmes vagyok, néhány hét múlva azt mondta, neki is tetszik a fiú. Azt hiszem, akkor ki tudtam volna kaparni a szemeit.
Ő az alkoholistaivadék. Még tartjuk a kapcsolatot, de már nem szorosan. Meg akartam menteni, de kudarcot vallottam. Nem egy irányba fejlődtünk.
Ha összeszámolom, a 15 év tanulás alatt talán ha 4 jó tanárom volt.
Gimiben a fizika tanárnő, pedig nem is szeretem a fizikát, de olyan jól magyarázott, és látszott rajta, hogy élvezi, és szereti, amit csinál. Ha jól emlékszem, négyes is voltam nála. Ő persze csak egy évig maradt ott.
Harmadik - negyedikben a magyar tanár.
Sajnálom a fickót, mert érzékeny, okos, még verseket is ír, és magányos. Félek, hogy én is ilyen leszek.
Néha eszembe jut, hogy visszamegyek, és összeszedem. Nem akarom egyedül hagyni, sajnálom, mert jó ember. Szeretném megmenteni.
Engem ki fog megmenteni?…
Hörrzöngés
Még én…azt hiszem, élek. Van pulzusom, meg minden ilyesmi.
Vizsgaidőszak 2008, első felvonás… imááád.
Még most hallgass a nevem, mert elég jó mérlegem van eddig. Mondom eddig, mert hogy eddig még nem is nagyon kellett tanulni. Jövő héten rögtön egymás szájában két vizsga, amiktől legszívesebben kifutnék a világból (Yes, i’m a fighter! ).. Ilyenkor mindig vágyódó tekintettel révedek a jövőbe, amikor már nem kell majd mindenféle tanárnak beszámolni a tudásomról, legfeljebb magamnak. De én nem vagyok szigorú magamhoz..hehehe.
Van egy rettegett vizsga, amiről nem is tudtam, hogy rettegnem kellene tőle, de most volt egy 20 fős csapat vizsgázni, és abból, kérem, 18-at visszatapsoltak. Erre varrjál gombot.
Azt nem mondja a Tanár Úr, hogy mit mondj, csak azt, hogy amit mondasz, az nem jó. Hát dánke sőn.
Reggel meghallottam ezt a számot, pedig régi, na jó, most már négy éves, és azóta…
Coldplay - God put a smile upon your face
“God gave you style, and gave you grace
and put a smile upon your face..”
Ahh, azok a gitárhangok benne..
.
Simpson család - A film
Hehehe. Hehehehe. Ezzel mindent elmondtam. “Pókmalac, pókmalac!”
A 23-as szám
Nagyon durva. Még véletlenül sem suhant át az agyamon ez a befejezés, talán csak a leges legvégén, mikor már csak 15 perc volt hátra…
Ettől függetlenül, egyszer nézős volt, azt hiszem.
(Jim Carrey jó pasi. )
Miss Potter
Nem, nem Harry vállalta fel a másságát ;).
Én jobb szerettem volna, ha a nő begubózik, és csak a könyveinek meg ilyeneknek él, miután a fiú… hopp, nem vagyok én poéngyilkos! Deeee…tetszett, attól függetlenül, hogy szerintem Reneé Zellweger még véletlenül sem szép nő. Azt muszáj volt idetennem, mert ha nem írom le, megfeküdte volna gyomromat!!!
.
Jeff Dunham - Spark of Insanity
Mostanában kering a youtube-on egy videó. Boldog - boldogtalan belinkeli mindenhová, hogy ezt tényleg, ezt nézzétek meg.. Na, mondom, már ha ennyire könyörögnek, üsse kavics.
Először nem tetszett, mert nem vártam meg, amíg beindul, mert csak annyit láttam, hogy egy nagy koponya, meg csontváz, ami halloweeni díszletnek való, na szóval hogy ez van a fickó mellett. Ő Achmed, a halott terrorista. Úristen, gondoltam, hát azért ennyire nem kellene morbidnak lenni… nem is néztem tovább. Aztán megint mondták. Mondom hát nem igaz, akkor én néztem meg rosszul?? Ismét nekiveselkedtem. És láss csodát.
Kedvenc: “SILENC! I KILL YOU!!!!” :D :D
Ez a Dunham csákó egy zseniális bábos ürge, emellett hasbeszélő. Egyedül, másfél órán át, felvonultat vagy öt figurát, miközben a maga személye is szórja a poénokat. Le is töltöttem az egészet, úgy ahogy van. Réges régen nem nevettem ennyire, még a könnyem is kicsordult. A fickó feliratkozott P. G. Wodehouse és Hofi mellé, mert rajtuk aztán végképp annyit tudok nevetni, hogy már fáj az oldalam.
Nem vagyok én sem egy angolzseni, de a fent említett oldalon meg van az egész show, persze darabolva, de magyar felirattal. Tényleg, nagyon :D .