Zanza
Általános iskolában, alsóban két fiú volt, akibe az összes lány, fele-fele arányban, hahaha, szerelmes volt. Tudjátok, ez a rohangálunk az udvaron, és meghúzzuk a lányok copfját-fajta.
A bujtosipisti volt és a botosvili. Botosvili remekült tudta utánozni Kitet, talán ebben rejlett a vonzereje.. Nekem egyik sem tetszett. 
Negyedikben jött az első szerelem, bár ezt idézőjelesen kellene talán írnom, hogy szerelem… a petrórobi. Első verseimet hozzá írtam, ha nagyon akartok szenvedni/röhögni, előkereshetem őket. Tíz év múlva jöttem rá, hogy ő is ír verseket - tehát mégsem lőttem akkora bakot. Szeretem az ilyen érzékeny pasikat, hát na.
Eljött meglocsolni húsvétkor, szóval kijelenthetem, hogy kölcsönös volt az érzelem…;)
Óvodában nem volt szerelmem. Hogy azért, mert nem voltak “jó csávók”, vagy csak mert már akkor is A nagyot vártam… *sigh* 
Arra emlékszem, hogy volt esküvő, mert ketten mélységesen egymásba szerettek nagycsoportos korunkban, én meg féltékeny voltam, hogy hát miért veszik el azt a kis rüfkét?? Mér’ nem engem, ha már itt tartunk??
Mindig megvédtem a barátaimat. Anya szerint akkora igazságérzetem volt/talán még van is, mint a Gellért-hegy.
Engem nem tudom, védett-e valaki.
A barátnőmmel sokat vitatkoztunk, sőt veszekedtünk a vallásról. Ő vallásos, én meg nem.
Aztán különböző gimnáziumokba vettek fel bennünket, és onnantól kezdve mintaértékű lett a kapcsolatunk.
Emlékszem, mikor a harmadik lábtörés után levették a gipszet, két héttel utána olyan jót szaladtam az iskolaudvaron. Soha olyan jól nem esett a futás.
Hetedikben, mikor szemüveges lettem, napokig a zsebemben hordtam, nem mertem felvenni.
Azóta utálom a farsangot, hogy elsőben (ált.) csináltunk az osztályteremben ilyen kis vetélkedőt, vagy minek nevezzem. Az osztályfőnök meg rám szólt, hogy csináljam a feladatot (azt hiszem énekelni kellett volna ? vagy valami ilyes), én meg nem tudtam hirtelen, mert ott volt az összes szülő, meg minden, és engem meg átugrott, hogy hát akkor hülye vagy, még ezt sem tudod, és egy másik lány meg megcsinálta. Pedig olyan szép Piroska voltam, olyan szép. Anya csináltatta a ruhát, kis tüchtig piros szoknya, mellényke…meg piros kis sapkám is volt.
Egyetlen egyszer öltöztem be azután farsangra a nyolc év alatt. Mindig “beteg” lettem, vagy nem mentem el.
Anyával télen úgy mentünk a hóesésben, kora reggel a hóesésben, hogy csihuhuztunk. Én mentem elől, és ahogy fújtam ki a levegőt, látszott a leheletem. Mint a vonat…még a kezünkkel is lokomotivoztunk.
Utálom az alsós tanító nénimet, a másikat (ketten voltak), mert mindig át akart szoktatni arra, hogy jobbkézzel írjak… A felsőst azért, mert elkönyvelt engem mint szánalmast, mert a barátnőmnek alkoholisták voltak a szülei, ő meg nem tanult jól. Talán neki sem lett volna ereje tanulni, ha az anyja részegen végigzavarja a városon, hogy eljöjjön hozzám sírva, hogy visszakérje a 200 forintját, amit nálam akart eldugni.
Nem vagyok szánalmas, te vagy az, te kurva.
Nyolcadik nyarán csókoltak meg először.
A gimiben voltak fiúk.. Lehettek volna.
De három éven keresztül szerelmes voltam egybe, viszonzatlanul.
Van egy indigó barátnőm.
Ha idegen szavakat használok beszéd közben, ő is, még ha nem is tudja, mit jelent. Rá lehet jönni, mivel általában rosszul használja őket..
Mikor elmondtam neki, hogy szerelmes vagyok, néhány hét múlva azt mondta, neki is tetszik a fiú. Azt hiszem, akkor ki tudtam volna kaparni a szemeit.
Ő az alkoholistaivadék. Még tartjuk a kapcsolatot, de már nem szorosan. Meg akartam menteni, de kudarcot vallottam. Nem egy irányba fejlődtünk.
Ha összeszámolom, a 15 év tanulás alatt talán ha 4 jó tanárom volt.
Gimiben a fizika tanárnő, pedig nem is szeretem a fizikát, de olyan jól magyarázott, és látszott rajta, hogy élvezi, és szereti, amit csinál. Ha jól emlékszem, négyes is voltam nála. Ő persze csak egy évig maradt ott.
Harmadik - negyedikben a magyar tanár.
Sajnálom a fickót, mert érzékeny, okos, még verseket is ír, és magányos. Félek, hogy én is ilyen leszek.
Néha eszembe jut, hogy visszamegyek, és összeszedem. Nem akarom egyedül hagyni, sajnálom, mert jó ember. Szeretném megmenteni.
Engem ki fog megmenteni?…
Egy megjegyzés
- drie írta:
Nah, szívem, visszajöttem. Azt kell mondjam, hiányoltalak. És ahogy olvasom, teljes joggal! Egyre jobban írsz. Prózát jobban ,mint verset, de azért azok sem borzalmasak. Szeretem a fanyar humorodat! Csak így tovább.
Helyzet lenyugodott, most már lesz időm olvasni. Remélem, még több ilyet:D2008. január 18., 05:32. Permanens link.