Mese egy lányról
Dőlj hátra, pihenj, mesélek addig egy lányról neked.
Szeretett egy fiút teljes szívből, átadta a lelkét, de a tengerek nem lettek kisebbek, és ők nem tudtak közelebb kerülni egymáshoz.
Ez a lány elhatározta, hogy nem szereti őt tovább.
Hetekig nem gondolt rá. Próbálta kordában tartani gondolatait.
Álomtalanul aludt, fáradtan ébredt.
Rájött, hiányzik neki a szerelme, nem egész nélküle.
Nem adta fel, de elcsitította a lelkében a szerelmet.
Mint egy kúthoz, úgy járt hozzá, ha erőre volt szüksége, felidézte az arcát, hogy tudja, hová tart.
Elment a férfi hazájába.
És most itt ül vele szemben, mérhetetlen, határtalan lobogással, szerelemmel, örömmel a belsejében, és mosolyogva nézi azt a szempárt, ami miatt nem találta a békéjét hónapokon át, amikben bízva eljött, hogy belenézzen ezekbe a szemekbe, és megérintse a gazdájukat, hogy megerősítse, amit végig érzett magában.
Hogy Te vagy az a férfi, aki itt kavargott bennem,
kimondatlan sóhajokban és vágyakban.
Nincs megjegyzés
Legyél az első hozzászóló!