Halak
Á, nagyon jó! 
Mindjárt kifejtem bővebben.
Múltkor itt kolbászoltam reggel, és eszembe jutott, hogy az álmodtam valamelyik este (fő a pontosság, aranyat ér), hogy kiszámoltam a kis táblázatomban, hogy nekem akkor mi is az aszcendensem. Mert hogy van olyan táblázatom, igen igen. A szülők között ugyan nem volt egyetértés, mert apa szerint egy félórával hamarabb, anya szerint eggyel később születtem, de végül maradtam az anya szerinti 5:30-nál. Imígyen rájöttem, hogy nekem a Halak az aszcendensem. Kérlek, ne, ne borulj horkolva a billentyűzetre!
Eddig mindig a halálba szekáltak azzal, hogy én Kos vagyok, és mint ilyen teljesen kilógok a fajtámból, mert NEM szeretek mindenhol ott lenni, és mindent elintézni, és NEM szeretem a piros színt, és NEM támadom le azt a fiút, aki épp tetszik mindenféle előzetes elgondolás nélkül (még azzal sem, haha).
Csak addig piszkálta a csőrömet, hogy utána néztem, és hát láss csodát! Az biztos, hogy minimum 90%-om Halak, a többi lehet Kos, de annál több nemigen. Mondjuk nőnemű felmenőm szerint már az óvodában én voltam az aranyhajú megmentő, mert ha valami gazságot orrontottam, rögvest ott termettem műanyag paripámon, és jól a seggére vertem az elkövetőnek, lány létemre, igen! Én voltam Piszkos Henriett az elmondások szerint.
Teljes megnyugvást jelent, hogy mégsem vagyok csodabogár. De tényleg, minden itt van. A kis elvonultságom, a természetfeletti érdeklődésem, és hogy hajlamos vagyok a plátói szerelemre (most mit szégyelljem, ha így van), és a Tökéletest keresem, az Ideálist, persze kapcsolatban is idealizálom a páromat (no comment).
Mondjuk érdekes, hogy a Kos szerint veszett jó vezető lennék, a Halak szerint is, de azzal kitétellel, hogy olyan megértő lennék, hogy én végezném el az összes munkát, és még meg is köszönném a segítséget.
Ez az egész nem azt jelenti, hogy azzal indítok el egy társalgást, hogy Helló, neked mi a csillagjegyed? Szó sincs róla. Csak most éppen fellángolt az érdeklődés bennem.
Abban nem hiszek, hogy ez a csillagjegy azzal illik össze, azokkal szóba se állj, vagy ha egy jót akarsz veszekedni, menj ehhez meg ehhez. Saját példámon is látszik, hogy nem az határozza meg, ki milyen, hogy melyik az elsődleges csillagjegyed. Meg egyébként is. Ez csak egy szelet az egészből.
Jah, és tegnap visszatért Ház, avagy House! Ma már meg is néztem a 4×13-at, és tök jóóóó volt, hogy érzékeltessem az elragadtatásomat. 
Nagyon nagy arcok, Wilson/House a kedvencem az egészből. Olyan szöveget tudnak nyomni egymásnak, hogy a padlón fetrengek.
Karcsapások
Úszol a tengerben.
Innen inkább a sivatagba vágynál.
Úszol, de nem csak kedvtelésből, az életed múlik a következő karcsapások bármelyikén.
Mire kellett volna gondolnod, cikázik át az agyadon, mikor már a homokban lihegsz.
Arra, hogy nem láthatod a családodat? Hogy megint veszekedtél Vele, mert összebarmolta a konyhát, mikor szereted azt a marhát??
Esetleg arra, hogy nem mondtad meg nekik, hogy hamvasztást akarsz, mert úgy gondoltad, messze a vég?
Szerintem meg arra, hogy ha ezt megúszom…
Esküszöm, ha még kettőt tudok csapni, hogy nem omlik rám a vízfal, én boldog ember leszek.
Ott az a rohadt part, már mindjárt itt van, győzködöd magad, még néhány kibaszott karcsapás, és ott vagyok.
A kurva életbe, én ÉLNI AKAROK!!
Hát erre gondolj.
Mindig ott van a part a közeledben. Ne add fel.
Elkámpicsorodtam
Most néztem meg - a fene azt a hülye fejemet!!! -, hogy hány tétel lesz a rettegett nyelvtanos tantárgyból, mert most valami kavar van, és az előadásból is, meg a szemináriumból is kell vizsgázni. És hát összesen 59.
Tényleg, lőjön le valaki, vagy történjen valami, mert az Isten sem ment meg attól, hogy elmenjen az életkedvem.
Amúgy is, mindig ez a rohadt nyári vizsgaidőszak ilyen sz@r! Most dettó olyan vizsgáink lesznek, hogy ki fog hullani az összes hajam, hogy (ha egyáltalán) sikerül megcsinálnom őket. Aztán jön a nyelvvizsga is..
:( 
Mostanában nehéz álmodnom…
Mostanában nehéz álmodnom.
Ha el is alszom, az álomkép kisiklik kezeim közül; nem tudok sokáig egy bizonyos álomban maradni.
Érintés és illatok nélkül. Néha már álmomban is tudom, hogy álmodom,
holott eddig úgy evickéltem ki a reggel partjaira, mint egy hajótörött.
Hiányzik az illatod. Hiába lélegzem mélyeket, az itteni levegőt érzem, nem a te testedét. Szeretnék most is a válladhoz bújni, és beszívni bőröd illatát.
Nem érzem az ujjaim alatt arcod vonalát, hiába simítom végig kezemmel.
Nincs tenyeremben ádámcsutkád emléke.
Kívülről nézem a jelenetet, ahol két ember öleli egymást. Pedig azok ketten te vagy és én.
Néha már az arcodat sem látom. Ettől megijedek – azt hiszem ez annak a jele, hogy nem szeretlek többé, vagy nem úgy, mint eddig.
Félek, hogy elveszítelek, hogy egyszer nem lesz baj, hogy mást ölelek. Álmodtam már ilyet,
és nem volt jó érzés. Sajnálom, de még öntudat nélkül is hűséges vagyok hozzád…
Milyen buta az ember, milyen hamar elfelejtem az arcodat. A lényed itt van velem,
de nem tudom felidézni a tekinteted. Hallom a hangodat, de nem tudom, mikor mondtad és mire,
csak visszhangzik a fejemben, és nem tudom kitalálni, hol hallottam ezt tőled…
Milyen nevetséges könnyű ezt elfelejteni, és milyen nehéz a szerelmet kitörölni.
Hányszor elhatároztam már, nem szeretlek tovább!, de mindig édes kudarcot vallottam.
Azt hiszem, csak azért teszem, hogy kipróbáljam, tényleg szeretlek-e még, vagy csak megszoktalak.
De érzem a lelkemmel, hogy te vagy a társam, bármit csinálok.
Érted jöttem a világra, hogy veled hagyjam el ezt a helyet egyszer.
Remélem számolatlan időnk van még addig, mert a töredékét tettük meg a dolgoknak, amiket szerelemtől simogató éjszakákon elterveztünk.
:(
Teljesen gyászba borultam, mert meghalt az mp3-lejátszóm.
R.I.P.
Évek óta hűséges társam voltál. Fagyban, forróságban, esőben, szélben…Mindig ott voltál nekem, és én nem becsültelek meg, mert természetes volt, hogy vagy, hogy az enyém vagy. Sajnálom, hogy elmentél, oly sok emlék köt hozzád…
*unlove*