Csendesen
Csendben szeretlek.
Hang nélkül.
Mindig is így tettem.
Levelet írok,
betűket, szavakat,
mondatokat, bekezdéseket,
melyek mind Téged éltetnek.
Ez a valóság.
Simogatnak szavaim, s tudom, az én hangomon hallod őket.
Verseket írok, érted rajonganak a sorok,
a szünetek visszafojtott lélegzetek.
Húzz magadhoz, olvassz öledbe.
Szeretődnek lenni boldogság, áldás.
Itt vagyunk,
ketten a világból,
vagy a világ van kettőnkből?
Talán mindkettő.
Én rovom tovább e néma kiáltásokat,
miattad, neked,
hozzád, érted.
Nincs megjegyzés
Legyél az első hozzászóló!