Coldplay
Eddig nem voltam hardcore fan, és szvsz ezután sem leszek, de ez a lemez, ez a Viva la Vida, hát ez ott van, ahol kell.
Szerelembe vagyok esve véle.
Rákerestem a lemez kritikáira, megnemmondom, melyiket találtam meg, már úgy értve, hogy melyik oldalon ki írta, de mintha megvilágosodtam volna, mikor írta a lány (azt azért megjegyeztem, hogy leányzó írta 
), hogy a U2 régi producerével dolgoztak együtt.
És tényleg. Mint aki kijön a barlangjából a fényre, és vesz egy nagy levegőt az eső után.
Végig itt motoszkált bennem, hogy valami van! Ez nekem hasonlít valamire! És ahogy elolvastam a U2 szót, rögtön rájöttem.
Persze szó sincs másolásról, utánzásról vagy ilyenekről. Mivel U2 fannak viszont azt hiszem mondható vagyok, nagyon jól esett a dolog.
Egyébként nálam rosszul nyitottak a Violet Hill-el, mert a klipjét kaptam el, és nem voltam meggyőzve. Arra gondoltam, Istenem, mennyibe kerülhetett ez nekik, hogy úgy nézzenek ki, mint valami ágrólszakadtak?? 
Aztán apa itt dúdolászott a fülembe, meg hogy így jó úgy jó, hát meghallgattam immár klip nélkül, saját elképzelésre hagyatkozva. És lőn. Bár még mindig nem ez a húzószám, mert idegesít egy kicsit, hogy vagy 40 másodperc telik el, mire megszólalna.
Első hallásra szerelem a Cemeteries of London. Kevés szünet, és ezután jön a Lost, valamint a Viva la Vida.
A Life in Technicolor is jó, meg sem szólal, illetve hát ilyen kis ááá éééé ááá-k vannak benne :D. Talán a Lovers in Japan lóg ki Nekem, túl hosszú, és valahogy nem éreztem rá.
Eddig a Coldplay egyenlő volt a Clocks-szal. Szerintem ha valakit megkérdezünk, hogy mi jut eszébe a Coldplayről, ezt a számot mondja, vagy azt, hogy “Nem az énekes felesége Gwyneth Paltrow?” :D.
Nem erről a lemezről kedvenc a God put a smile upon your face, és az In my place.
Cemeteries of London: http://youtube.com/watch?v=K6BX81qwCaU
Nincs megjegyzés
Legyél az első hozzászóló!