House, M.D.
Mostanában elkapott a gépszíj, és elkezdtem gyártani a videókat hozzá. 
Ezek Hameronosok, aki tudja, az tudja, ez mit jelent :D, de én igazából azon a véleményen vagyok, hogy House nem fog összejönni egyik csajjal sem, régivel, újjal, kékkel vagy zölddel sem. Viszont megadja a sorozat dinamikáját, ahogy évődik a csajokkal.
Nekem a klinikás jelenetek a kedvenceim, sajnos ezekből egyre kevesebb van, ahogy haladunk előre, valamint mikor Wilsonnal szópárbajoznak.
Gondolkodtam, melyikkel hozakodjam elő, de legyen a Coldplayes, ha már erről beszéltem az imént 
http://youtube.com/watch?v=ebsKWu7otWw&feature=user
Egyebek mellett fanficeket is szoktam írogatni.
Azt mondják, jó vagyok benne.
Hát remélem. 
Hmmmm, olyat is mutatok egyet
—————————————————————————————–
(Van egy ilyen 24 részes történet, ez már az után jön. Csak így bele a közepébe! :D)
- Kopp kopp! – hallatszott az ajtó elől.
- Ki kopog? – kiáltott ki House.
- Angol szomszéd, jó szomszéd!
- Ez de egy vicces pofa – mondta Allisonnak. – Tudod, hogy működik a kilincs? Ne félj használni! – kiáltott ismét az ajtó felé.
- Udvarias – bólogatott Cam.
- Most miért? Botom van, ez mentesít sok minden alól.
- Sziasztok – lépett be Terence.
- Hol a pia, te gyarmatosító? – üdvözölte House.
- Ne rám haragudj az őseim bűnei miatt – nyújtotta át a bort. – Ez pedig a ház leggyönyörűbb asszonyáé – húzta elő háta mögül bal kezét. Egy csokor gerberát adott át Camnek, két puszi kíséretében.
- Barátom, attól, hogy meleg vagy, még nem fogdoshatod a nőmet – fenyegette meg ujjával House.
- Gyönyörűek, köszönöm – szagolta meg a virágokat Allison.
- Ezt pedig az ébresztőórámnak – egy kis játékcsontot vett elő a farzsebéből. – Bruno! – hívogatta a kutyát. Ő előjött a zongora alól, és a fogai közé harapta az ajándékát. – Ügyes vagy – vakarta meg a füleit Terence.
- Allie-t kilóra megvetted, remélem tudsz róla – szólalt meg House.
- Boldog emberként halnék meg, ha ez igaz lenne – válaszolta.
- Miért ébresztőóra? – érdeklődött mosolyogva Cam.
- Minden nap pontban fél nyolckor, ugat hármat. Élesen. Olyan, mintha az ágyam mellett szólna. De nem baj – tette hozzá sietve, látva, hogy Allison szabadkozni készül -, nem szeretek sokáig aludni, mert akkor hamar elmegy a nap.
- Tényleg ugat – mondta csodálkozva House. – Eddig nem tudatosult bennem, de most hogy mondod…A lényeg a lényeg, hogy ingyen ébresztést is kapsz tőlünk – szólt élcelődve.
- Soha rosszabb szomszédokat! – nevetett Terence.
- Akarunk inni valamit? – kérdezte Allison.
- Ha egy kis gin tonicot a kezembe nyomnál, nem lennék hálátlan – felelte Terence.
- Én maradok a whiskynél – mondta House.
Allison kiment a konyhába.
- Szép hangszerek – mutatott a zongora és a gitár felé Terence.
- A zongorát akkor vettem, mikor beköltöztem, annak pedig már jó ideje. A gitárt meg tavaly. Zenélsz valamelyiken?
- Nem, sajnos. Szerettem volna dobolni vagy basszusgitározni, de nem volt rá lehetőségem. Most már időm nincs.
- Uraim – szólalt meg Allison. Időközben visszatért, egy tálcán egyensúlyozva az italokat.
- Hát te? – kérdezte House, látva, hogy Cam csak ásványvizet kortyolgat.
- Mmm, nem kívánom – húzta el a száját.
- Több marad nekünk – koccintotta oda poharát House-éhoz Terence. – Egészségünkre – koccintott Cammel is.
- Arra, hogy megtaláld a számításod – emelte poharát Terence felé a lány.
- És arra, hogy lekopjon rólad ez a rémes akcentus – tette hozzá House.
- Úgy érzem, hazaérkeztem – sóhajtott Terence. – Biztos, hogy nincsenek angol felmenőid? – kérdezte kötekedően.
- Fel is kötném magam – replikázott House.
- Hát pedig…! Egy kicsit selypítősre vennéd a figurát, meg szereznél egy ezüsttel futatott botot, garantáltan beengednének a legelőkelőbb klubokba is, kérdés nélkül – bizonygatta.
- Olyan botom van! – kiáltott fel House.
- Remekül tud lakatot leverni vele, láttam – szólt közbe Allison.
- Nálunk inkább az inasok és a fiatalabb gyerekek nógatására használják – válaszolta Terry.
- Micsoda nomád nép – borzadt el színpadiasan House.
- És, hogy halad az üzlet? – váltott témát Al, egy szúrós pillantással illetve House-t.
- Adminisztráció és adminisztráció, csak ez a szó lebeg a szemeim előtt – panaszolta Terence. – Egy évig maradhatok, ha nem indul be a cég, mennem kell – tette hozzá kissé elfancsalodva.
- Milyen üzletről van szó egyáltalán? – kérdezte House a pohara mögül, mivel épp iváshoz készülődött.
- Még nem is mondtam?? Nahát. Biztos voltam benne, hogy már traktáltalak titeket ezzel – mosolyodott el. – Esküvőszervezéssel foglalkozunk.
Ekkor több dolog is történt egyszerre: Allison felsikkantott, és lelkesen felmutatta meggyűrűzött ujját; House pedig félrenyelte a kortyot,
melynek következtében csöppet sem diszkréten fulladozni kezdett,
miközben Bruno méltatlankodva felvonított a zongora alatt.
A hangzavarnak House vetett véget, mikor lélegzethez jutott végre.
- Levered a tüdőm, te hülye – szólt Terence-hez, aki segítsége jeléül bőszen hátba lapogatta House-t. Allison közben kinyargalt a konyhába vízért.
- Megmaradsz? – kérdezte aggódva, egy pohár vizet dugva vőlegénye orra alá.
- Ha Teresa nem nyír ki, akkor talán – felelte rekedt hangon, köhécselve.
- Látod, a gin tonic nem öl – mondta Terence.
- Csak nyomorba dönt – vágott vissza House.
- Ezt egyetlen kutatás sem támasztotta még alá.
- Mert mindet angolok végezték! – horkant fel House.
- Csss! Halljátok? – emelte fel a fejét Allison. – Ezek…agancsok csattogását hallottam. Ti nem? – kérdezte gúnyolódva.
A két férfi egyszerre nevetett fel.
- Na jól van – vágta hátba Terence-t House.
- Jó az asszony a háznál – mondta Terence. – Különben már régen megvertelek volna.
- Miben? Sakkban?
- Teszem azt.
- Lássuk a medvét!
- Van készleted?
- Mielőtt harcba vonultok – szólt közbe Allison -, talán magatokhoz vehetnétek némi táplálékot.
- Jól főz – bizonytalanodott el House, a másik férfira nézve.
- Én meg éhes vagyok, mint a dög – morogta az válaszul.
- Addig nem adom oda a sakkot, amíg nem esztek valamit! – kiáltott fel Allison, látva, hogy ezek ketten inkább éhen halnak, semhogy előbb adják fel, mint a másik.
- Milyen erőszakos vagy… - mondta House.
- Sajnálom.
- Jó, menjünk abrakolni – állt fel House -, de utána szétszaggatlak! – címezte Terence-nek.
- Úgy sem láttam még ilyen nagy, magas férfit sírni – csúfolódott a szomszéd.
- Majd meglátjuk még azt az összecsapást – mondta Allison, mikor már az asztalnál ültek. – Csak nem akartok engem arra kényszeríteni, hogy órákig csendben üljek, és nézzelek titeket??
- Én szép vagyok – válaszolta House. – Esztétikai élmény.
- Én se vagyok éppen csúnya – rebegtette meg hosszú pilláit Terence.
- Milyen színű egyáltalán a szemed? – hajolt előre House. – Mocsárbarna?
- Étcsokoládénak szokták mondani – felelte Terence. – Látod a kis, aranyszínű pöttyöket a pupillám körül?
- Mintha valaki összemászkálta volna sáros csizmával a mocsarat – summázta House, visszazökkenve a helyére.
- A te fejed meg lila volt az imént – válaszolta Terence.
Allison kis nyüszítést hallatott, majd elkezdett kacagni.
- Jaj, ne haragudj – fogta meg House asztalon nyugvó kezét.
- Tudom, hol laksz – célozta be a villájával Terence-t a doki.
- Lefutlak – kontrázott.
- Beállítom a kutyát fél hatra – fenyegette.
- A nyakadra hozom az angol barátaimat, és teázhatsz velük, amíg be nem zöldülsz – válaszolta.
- Én meg megbízom a cégedet, hogy szervezze meg az esküvőnket – vágta oda House.
- Hogy micsoda…? – tette le a villáját Terence.
- Még nem dugult ki a füled a repülőút miatt?
- Dehogynem, csak… Nem gondoltam, hogy éppen te…
- Miért ne? Nem fogom itt átkutatni a várost. Persze, csak ha Allie is így gondolja – nézett rá menyasszonyára.
- Mióta elmondtad, hogy mivel foglalkozol, ez járt a fejemben – nézte a szemben ülő férfit.
- Megtisztelnél, komolyan – hatódott meg.
- És életben tartanád a cégemet – egészítette ki a mondatot saját elgondolása szerint House.
- Ünneprontó – szólt oda neki Terence.
- Jó kis üzletember lehetsz te – fanyalgott.
- A bevonuló zenéd lehetne Tom Jones és a Cardigans száma, a „Burning down the House” („Gyújtsuk fel a házat”), nem? – kérdezte Allisont, House-nak címezve szavait.
- Rólam még számot is írtak, de rólad? – élcelődött House.
- Hümm – szorította össze a száját a kérdezett.
- Jaj! Ettől a sok sziporkától már kápráznak a szemeim! – kapott az említett érzékszervéhez Allison.
- És mi lesz, ha folyton itt lógni, megbeszélni a „részleteket”? – az utolsó szót idézőjelbe rakta House. – Hegesztőszemüveget kell majd viselned.
- Keresünk majd valami szépet, ami illik az arcodhoz – tódította Terence.
- Mindenképp, mert nem viselném el, ha kimaradnék ezekből… Bár ha jobban belegondolok, de! – nevetett Allison.
- Biztos hogy el akarod venni? – biccentett Cam irányába Terence.
- Olyan 99,7%.
- A maradék 0,3?
- Fenntartom Angelinának, hátha rájön, hogy Brad egy vesztes – sóhajtott House.
- Naaa! – méltatlankodott Cam.
- És te? Hozzá akarsz menni?
- Olyan 99,8% - felelte, House-t méregetve.
- A maradék 0,2?
- Ha Brad rájönne, hogy Angelina megcsalja egy morcos dokival.
- Hahahaha – mondta House.
- Nos, bogárkáim – nyomta meg a megnevezést Terence, felállva az asztaltól -, meg kell osztanom az örömhírt a társammal. Igazából azt hiszem, attól jobban fél, hogy visszamegyek, mint attól, hogy a céget vágom gallyra – mélázott el.
- Megérteném a srácot – állt fel House is.
- Nem kételkedtem – rázott kezet House-szal. – Egy élmény volt – tette még hozzá.
- Máskor is gyere – ölelte meg Cam.
- Mint alkalmazott?
- Mint barát – válaszolta House.
- Rendben. – nézett rá hosszan. - Jó éjszakát! – köszönt el, és bezárta maga után az ajtót.
- Látod hogy kedveled! – táncikálta körbe House-t a lány.
- Jó, jó, jó, lehet benne valami – ismerte el.
- Istenem, micsoda két csudabogár vagytok – huppant le a kanapéra.
- Meglepő?
- Nem.
- Wilsont is meghívjuk legközelebb, és kikészítjük ketten a csávót – tervezgetett House.
- Bolond – húzta le maga mellé a járkáló férfit.
- Jó este volt – dünnyögte House, a vállára húzva Camet, és a hajába fúrva arcát.
- Akkor elrugaszkodtunk a startvonaltól?
- El.
- És mikor legyen az esküvő?
- Mennyi idő kell az ilyesmihez?
- Gondolom…fél év, egy év – cirógatta House combját.
- Akkor annyi – csókolta meg a lányt.
Nincs megjegyzés
Legyél az első hozzászóló!