Éjfél
Hallottam, ahogy megállt az autó a ház előtt.
Lecsaptam a kezeimben lévő könyvet, amiben valójában az elmúlt órák során, ahogy telt az idő, egyre kevesebb sort tudtam felfogni, míg végül inkább alibiból tartottam csak magam előtt.
Odaszaladtam az ablakhoz, persze csak úgy, hogy Ő ne lásson, ha felnézne. Láttam, ahogy kiszáll a taxiból, és bizonytalan léptekkel elindul az ajtónk felé.
„Részeg” – csodálkoztam el. És mérges lettem, mert szó sem volt ilyen kilengésről… Nem tartom rövid pórázon, de azért mégis! Részeg!
Leviharzottam az emeletről, és az előszobában vártam rá, készen arra, hogy istentelenül leteremtsem.
Belépett az ajtón, ügyetlen kézzel kihúzta a zárból a kulcsot.
Rám mosolygott. – Szia Édesem! – köszöntött.
- Hol voltál eddig? – kérdeztem. Igazából…megkönnyebbültem, hogy hazaért.
- A fiúkkal – tett egy bizonytalan kört a kezeivel.
Hozzám lépett, és valami furcsa, erős tűz égett a szemeiben.
Egyszerre volt elborzasztó és izgató.
Megcsókolt engem; gin és dohányíze volt.
Megbizsergetett a gondolat, hogy Ő az, de mégsem…
Magához húzott, határozottan, és nem volt lassú, vagy bizonytalan, ahogy ezt egy részegtől várnád.
Erős volt, és éreztem, hogy alig várja, hogy megkaphasson.
Még soha nem élveztem ennyire.
Azt hiszem, az volt olyan jó benne, hogy büntetlenül megcsalhattam, hiszen Ő volt, de mégsem. Még soha nem volt részeg a két év alatt, mióta együtt élünk. Soha.
Én eddig azt hittem, aki be van rúgva, annak nem áll fel. Kis naív, igaz?
Hát egy frászt nem. Úgy állt, sejtésem szerint mikor már meglátott, ahogy az elő van írva.
Gyönyörű volt, ahogy kapkodott utánam, én pedig behunytam a szemeit, és elképzeltem, hogy ez most nem Ő. Nem képzeltem senki konkrétat, hiszen az utolsó csepp véremig szerelmes vagyok belé, de mégis.
Idegen és izgalmas volt az érintése, és ez engem nagyon felizgatott.
Halvány bűntudat suhant át rajtam, hogy „Ezt egy rendes nőnek nem illik…”, de azt gondoltam, a francba, már miért nem illene? A saját pasimmal már talán azt csinálok, ami jól esik, nem?
Ekkor belecsókolt a nyakamba, és magához szorított úgy, hogy hirtelen elakadt a lélegzetem.
Mindig finom és gyengéd szerető volt, és nekem ezen az éjszakán, mikor minden RENDES asszony hárpiává vált volna, és ordibálna a részeg urával, szóval nekem ezen az éjszakán kellett rájönnöm, hogy ez az. Ez az!
Ez az erő, ez a kérlelhetetlenség, amivel elveszi magának azt, amit akar…ez nekem kell.
Egy megjegyzés
- blanka írta:
Zsír, zsír.
2008. augusztus 4., 22:32. Permanens link.