Viva
Ó máj Gád, nem hinni el, hogy vége lenni vizsgaidőszak! 
Még jó hogy reggel bekocogtunk hétre, fél nyolc előtt felkászálódtunk a másodikra, ahol meg volt jelölve a vérengzés helye. Éppen szermányoltunk két széket, szépen elhelyezkedtünk a folyosón, hogy na most akkor elkezdünk tanulni, erre balról megjelent a színen a tanár. Becsörtetett a szobájába (mert hogy ott volt az exam), öt perc múlva előmerült, és ímigyen szólott: Na, akkor jöjjenek hölgyeim! …Hogy mivaa? Anikóval kicsit egymásra néztünk, ennyit hallottam jelzett barátnőm felől, enyhén cincogó hangon: “Dehát még most akartam átnézni!..” Dettó, fijjam, dettó.
Megharcoltam a kettesért, de az enyém, és nem adom oda senkinek!!! /Ez volt a már emlegetett nem is tudtam hogy rettegni kell tőle -vizsga./
Most nagyon hollywoodi fílingem van, mert az almás vodkát beleöntöttem az Earl Grey teámba…nyami. Tudjátok, mikor a filmekben mindig a teát dúsítják a piával, nehogy lebukjanak. 
Mondjuk egy kicsit pirulok, mint gesztenye a tűzön, de oda se neki!
Eddig nem voltam egy magyar zene fan, de most egészen a Magna Cum Laude hatása alá kerültem. Csézy sem rossz, egyáltalán nem rossz. Sőt. 
…Fuhh, most járőröztem a lakban, egy cseppet cefreszag van a szobám tájékán..Na de én már jó előre bejelentettem az ősöknek, hogy ha ezt túlélem, akkor piálni fogok. Jó, tudom, hogy szamár iszik magában, de az embernek kompromisszumokat kell kötnie az életben… XD
Már elvonási tüneteim vannak az olvasás irányában. Vannak még karácsonyi (!!!!!) könyveim is..De azért a magyar szakosok olvassanak. Ha nem zargatnának folyton, olvasnék is!
Joseph Heller - Valami történt: Azt hiszem, nem túlzás kijelenteni, hogy rákaptam a csávóra.
Mmm, összevissza volt nekem, de éreztem a lényeget, bár talán nagyobb hangsúlyt kaphatott volna, hogy a fia meghalt. Már ha meghalt. Mert hát mondom, hogy összevissza volt nekem…
Elolvastam a Galaxis.. első részét. Először azt hittem, hogy nem tetszik, de aztán, pár nap múlva rájöttem, hogy mégis, szóval kérem a következőt! /Ja, ez jó volt, mert kérdezem az antikváriumos csávót: Galaxis útikalauz stopposoknak? Néz. Néz. Még mindig néz. Én eleresztettem egy halvány mosolyt feléje. Néz. Megszólal: Igen? Kérdem én: Az van nektek? Ő: Mmhghghgh. Elindul a polcok között, célirányosan átnyúl az egyik polc felett, kimozdít két könyvet, és ímhol, hozza a zsákmányt, egy kezembe nyomás kíséretében. Hja, nem hiába könyvek között dolgozik, nem egy társasági lény…:D Azért én kedvelem. Nem szeretem a céltalan locsi-fecsit. Ezért nem szeretek fodrászhoz menni. Mindig úgy érzem, hogy beszélnem KELL, holott nem tudok csak így a világba, főleg nem egy idegennel. A másik, hogy nekem kibeszéli az előző vendéget. Ergó engem is az utánam jövőnek??/
Most már csak egy irdatlan nagy takarítás vár rám, mivel eddig nem jutott rá időm, csak volt egy ösvény az ágytól a gépig, az ágytól a fotelig, ahol tanulni szoktam, és még egy az ajtóig, ’sztán ennyi!
Hát a legnagyobb poénust meg kihagyom, miért nem szóltok???
Volt lemaradásom tavalyról, abból vizsgáztam (félre: Másik szót keresni a “vizsgára”), másnap mentük csoptársammal beíratni a jegyet.
Bemegyünk, mondom neki, hogy máj ném iz ez, erre felnéz, mert hogy ült az asztalánál: Ja, maga az, aki soha nem köszön nekem! Na, üljön csak le!
Jááááááj. Csoptársamat nyugodtan hagyta ott álldogálni.
De megbeszéltünk, hogy ez csak valami végzetes félreértés lehet, mert nekem semmi bajom nincs A Tanár Úrral *szörcs, szörcs*.. Amúgy tényleg, hát most nem szakad a fejemre a tető, ha ráköszönök, de tényleg nem találkoztunk mostanában. Azt nem mondhattam, hogy nem láttam, mivel én is majd 180 vagyok, ő meg minimum 195 (centi, nem kiló, centi!!!…bár annak is lenne értelme, mert akkor is elég nehéz lopakodó üzemmódra váltani), szóval olyan, mintha Párizsban a torony előtt ordibálnék, hogy De nem látom az Eiffelt, vázzeg!!!!!
Most már azt hiszem barátok vagyunk mi ketten.
Útravaló: Ajándék csónak ne nézd a lapát!
Let it snow, let it snow, let it snow…
Hohohó! Miért nem esik a hohohohó??? 
Drie anyunak üzenem, hogy elkezdtem olvasni a küldött anyagot. Nagyon rejtélyes vagyok, hogy csak mi ketten értsük. Titkos cucc, tudjátok.
Voltunk máma a nagy karácsonyi forgatagban, a seggére vertünk rengeteg sok pénznek, cserébe mindenki kapott egy kis karácsonyi ajándékot. Nem szégyellem bevallani, hogy főleg én. De én egyedüli gyerek vagyok, ezért megszoktam, hogy nem kell osztozkodnom, és én kapom mindig a sok tuti kütyüt.
No jó, könyveket kaptam/vettem/választottam. Csomó csomó jó book-ot, és azt se tudom, melyikkel kezdjem. Az imént itt szagolgattam őket végig… Az antikváriumosból talán nem kellett volna olyan mély slukkot leszívnom, de már késő bánat. :) A többinek imádnivaló új könyv-szaga van.
Befejeztem a Vonnegutot, hát… Mint már mondottam volt, nem volt normális a csákó.
But I like him.
Most elmegyek, pontosabban anya elrángat megnézni az Elizabeth-et.
Majd még jelentkezem. Ha túlélem….
Dove
| Honnan, honnan tudja valaki, hogy többen olvassák a blogját, mint eddig??
Vagy ez csak olyan szófordulat, kifejezés, ilyes? Szóval, hogy valaki azt írja, hogy “Látom, egyre többen olvassák a blogomat”. . Mai napon nem történt semmi ééééérdekes. Viszont írtunk beugrót az egyik vizsgára, amitől történetesen teljesen be vagyok gyulladva így visszamenőleg. Mert nem tudom, hogy hogyan bazseváltam. És őszintén szólva nincs kedvem ahhoz, hogy a tényleges vizsga előtt még elém rakjanak egy cseppecske zh-t. (Nyelvi tárgyról van szó. Ez most éppen a szó felbontásával foglalkozik. De ha azt hiszed, hogy olyan, mint amit a gimiben kellett /volna/ tanulnod, akkor nagyon tévedsz… Volt ma német tanfolyás is, de még azon se hoztuk a szokott formánkat. Csak olyan konszolidált röhhentéseket hallattunk. Gyenge volt, az az igazság, gyenge, a saját színvonalunkhoz képest legalábbis. Holnap egyes egyedül úrnősködhetem a lakásban, ami azzal jár, hogy én viszem el a karácsonyi nagytakarítást. Higgyétek el, ölremenő harcokat vívtunk érte édesanyámmal. Előkarácsonyi ajándék: Kurt Vonnegut - A titán szirénjei (Tuti, hogy ez a pasi nem volt normális. De bírom… |