House, M.D.
Mostanában elkapott a gépszíj, és elkezdtem gyártani a videókat hozzá. 
Ezek Hameronosok, aki tudja, az tudja, ez mit jelent :D, de én igazából azon a véleményen vagyok, hogy House nem fog összejönni egyik csajjal sem, régivel, újjal, kékkel vagy zölddel sem. Viszont megadja a sorozat dinamikáját, ahogy évődik a csajokkal.
Nekem a klinikás jelenetek a kedvenceim, sajnos ezekből egyre kevesebb van, ahogy haladunk előre, valamint mikor Wilsonnal szópárbajoznak.
Gondolkodtam, melyikkel hozakodjam elő, de legyen a Coldplayes, ha már erről beszéltem az imént 
http://youtube.com/watch?v=ebsKWu7otWw&feature=user
Egyebek mellett fanficeket is szoktam írogatni.
Azt mondják, jó vagyok benne.
Hát remélem. 
Hmmmm, olyat is mutatok egyet
—————————————————————————————–
(Van egy ilyen 24 részes történet, ez már az után jön. Csak így bele a közepébe! :D)
- Kopp kopp! – hallatszott az ajtó elől.
- Ki kopog? – kiáltott ki House.
- Angol szomszéd, jó szomszéd!
- Ez de egy vicces pofa – mondta Allisonnak. – Tudod, hogy működik a kilincs? Ne félj használni! – kiáltott ismét az ajtó felé.
- Udvarias – bólogatott Cam.
- Most miért? Botom van, ez mentesít sok minden alól.
- Sziasztok – lépett be Terence.
- Hol a pia, te gyarmatosító? – üdvözölte House.
- Ne rám haragudj az őseim bűnei miatt – nyújtotta át a bort. – Ez pedig a ház leggyönyörűbb asszonyáé – húzta elő háta mögül bal kezét. Egy csokor gerberát adott át Camnek, két puszi kíséretében.
- Barátom, attól, hogy meleg vagy, még nem fogdoshatod a nőmet – fenyegette meg ujjával House.
- Gyönyörűek, köszönöm – szagolta meg a virágokat Allison.
- Ezt pedig az ébresztőórámnak – egy kis játékcsontot vett elő a farzsebéből. – Bruno! – hívogatta a kutyát. Ő előjött a zongora alól, és a fogai közé harapta az ajándékát. – Ügyes vagy – vakarta meg a füleit Terence.
- Allie-t kilóra megvetted, remélem tudsz róla – szólalt meg House.
- Boldog emberként halnék meg, ha ez igaz lenne – válaszolta.
- Miért ébresztőóra? – érdeklődött mosolyogva Cam.
- Minden nap pontban fél nyolckor, ugat hármat. Élesen. Olyan, mintha az ágyam mellett szólna. De nem baj – tette hozzá sietve, látva, hogy Allison szabadkozni készül -, nem szeretek sokáig aludni, mert akkor hamar elmegy a nap.
- Tényleg ugat – mondta csodálkozva House. – Eddig nem tudatosult bennem, de most hogy mondod…A lényeg a lényeg, hogy ingyen ébresztést is kapsz tőlünk – szólt élcelődve.
- Soha rosszabb szomszédokat! – nevetett Terence.
- Akarunk inni valamit? – kérdezte Allison.
- Ha egy kis gin tonicot a kezembe nyomnál, nem lennék hálátlan – felelte Terence.
- Én maradok a whiskynél – mondta House.
Allison kiment a konyhába.
- Szép hangszerek – mutatott a zongora és a gitár felé Terence.
- A zongorát akkor vettem, mikor beköltöztem, annak pedig már jó ideje. A gitárt meg tavaly. Zenélsz valamelyiken?
- Nem, sajnos. Szerettem volna dobolni vagy basszusgitározni, de nem volt rá lehetőségem. Most már időm nincs.
- Uraim – szólalt meg Allison. Időközben visszatért, egy tálcán egyensúlyozva az italokat.
- Hát te? – kérdezte House, látva, hogy Cam csak ásványvizet kortyolgat.
- Mmm, nem kívánom – húzta el a száját.
- Több marad nekünk – koccintotta oda poharát House-éhoz Terence. – Egészségünkre – koccintott Cammel is.
- Arra, hogy megtaláld a számításod – emelte poharát Terence felé a lány.
- És arra, hogy lekopjon rólad ez a rémes akcentus – tette hozzá House.
- Úgy érzem, hazaérkeztem – sóhajtott Terence. – Biztos, hogy nincsenek angol felmenőid? – kérdezte kötekedően.
- Fel is kötném magam – replikázott House.
- Hát pedig…! Egy kicsit selypítősre vennéd a figurát, meg szereznél egy ezüsttel futatott botot, garantáltan beengednének a legelőkelőbb klubokba is, kérdés nélkül – bizonygatta.
- Olyan botom van! – kiáltott fel House.
- Remekül tud lakatot leverni vele, láttam – szólt közbe Allison.
- Nálunk inkább az inasok és a fiatalabb gyerekek nógatására használják – válaszolta Terry.
- Micsoda nomád nép – borzadt el színpadiasan House.
- És, hogy halad az üzlet? – váltott témát Al, egy szúrós pillantással illetve House-t.
- Adminisztráció és adminisztráció, csak ez a szó lebeg a szemeim előtt – panaszolta Terence. – Egy évig maradhatok, ha nem indul be a cég, mennem kell – tette hozzá kissé elfancsalodva.
- Milyen üzletről van szó egyáltalán? – kérdezte House a pohara mögül, mivel épp iváshoz készülődött.
- Még nem is mondtam?? Nahát. Biztos voltam benne, hogy már traktáltalak titeket ezzel – mosolyodott el. – Esküvőszervezéssel foglalkozunk.
Ekkor több dolog is történt egyszerre: Allison felsikkantott, és lelkesen felmutatta meggyűrűzött ujját; House pedig félrenyelte a kortyot,
melynek következtében csöppet sem diszkréten fulladozni kezdett,
miközben Bruno méltatlankodva felvonított a zongora alatt.
A hangzavarnak House vetett véget, mikor lélegzethez jutott végre.
- Levered a tüdőm, te hülye – szólt Terence-hez, aki segítsége jeléül bőszen hátba lapogatta House-t. Allison közben kinyargalt a konyhába vízért.
- Megmaradsz? – kérdezte aggódva, egy pohár vizet dugva vőlegénye orra alá.
- Ha Teresa nem nyír ki, akkor talán – felelte rekedt hangon, köhécselve.
- Látod, a gin tonic nem öl – mondta Terence.
- Csak nyomorba dönt – vágott vissza House.
- Ezt egyetlen kutatás sem támasztotta még alá.
- Mert mindet angolok végezték! – horkant fel House.
- Csss! Halljátok? – emelte fel a fejét Allison. – Ezek…agancsok csattogását hallottam. Ti nem? – kérdezte gúnyolódva.
A két férfi egyszerre nevetett fel.
- Na jól van – vágta hátba Terence-t House.
- Jó az asszony a háznál – mondta Terence. – Különben már régen megvertelek volna.
- Miben? Sakkban?
- Teszem azt.
- Lássuk a medvét!
- Van készleted?
- Mielőtt harcba vonultok – szólt közbe Allison -, talán magatokhoz vehetnétek némi táplálékot.
- Jól főz – bizonytalanodott el House, a másik férfira nézve.
- Én meg éhes vagyok, mint a dög – morogta az válaszul.
- Addig nem adom oda a sakkot, amíg nem esztek valamit! – kiáltott fel Allison, látva, hogy ezek ketten inkább éhen halnak, semhogy előbb adják fel, mint a másik.
- Milyen erőszakos vagy… - mondta House.
- Sajnálom.
- Jó, menjünk abrakolni – állt fel House -, de utána szétszaggatlak! – címezte Terence-nek.
- Úgy sem láttam még ilyen nagy, magas férfit sírni – csúfolódott a szomszéd.
- Majd meglátjuk még azt az összecsapást – mondta Allison, mikor már az asztalnál ültek. – Csak nem akartok engem arra kényszeríteni, hogy órákig csendben üljek, és nézzelek titeket??
- Én szép vagyok – válaszolta House. – Esztétikai élmény.
- Én se vagyok éppen csúnya – rebegtette meg hosszú pilláit Terence.
- Milyen színű egyáltalán a szemed? – hajolt előre House. – Mocsárbarna?
- Étcsokoládénak szokták mondani – felelte Terence. – Látod a kis, aranyszínű pöttyöket a pupillám körül?
- Mintha valaki összemászkálta volna sáros csizmával a mocsarat – summázta House, visszazökkenve a helyére.
- A te fejed meg lila volt az imént – válaszolta Terence.
Allison kis nyüszítést hallatott, majd elkezdett kacagni.
- Jaj, ne haragudj – fogta meg House asztalon nyugvó kezét.
- Tudom, hol laksz – célozta be a villájával Terence-t a doki.
- Lefutlak – kontrázott.
- Beállítom a kutyát fél hatra – fenyegette.
- A nyakadra hozom az angol barátaimat, és teázhatsz velük, amíg be nem zöldülsz – válaszolta.
- Én meg megbízom a cégedet, hogy szervezze meg az esküvőnket – vágta oda House.
- Hogy micsoda…? – tette le a villáját Terence.
- Még nem dugult ki a füled a repülőút miatt?
- Dehogynem, csak… Nem gondoltam, hogy éppen te…
- Miért ne? Nem fogom itt átkutatni a várost. Persze, csak ha Allie is így gondolja – nézett rá menyasszonyára.
- Mióta elmondtad, hogy mivel foglalkozol, ez járt a fejemben – nézte a szemben ülő férfit.
- Megtisztelnél, komolyan – hatódott meg.
- És életben tartanád a cégemet – egészítette ki a mondatot saját elgondolása szerint House.
- Ünneprontó – szólt oda neki Terence.
- Jó kis üzletember lehetsz te – fanyalgott.
- A bevonuló zenéd lehetne Tom Jones és a Cardigans száma, a „Burning down the House” („Gyújtsuk fel a házat”), nem? – kérdezte Allisont, House-nak címezve szavait.
- Rólam még számot is írtak, de rólad? – élcelődött House.
- Hümm – szorította össze a száját a kérdezett.
- Jaj! Ettől a sok sziporkától már kápráznak a szemeim! – kapott az említett érzékszervéhez Allison.
- És mi lesz, ha folyton itt lógni, megbeszélni a „részleteket”? – az utolsó szót idézőjelbe rakta House. – Hegesztőszemüveget kell majd viselned.
- Keresünk majd valami szépet, ami illik az arcodhoz – tódította Terence.
- Mindenképp, mert nem viselném el, ha kimaradnék ezekből… Bár ha jobban belegondolok, de! – nevetett Allison.
- Biztos hogy el akarod venni? – biccentett Cam irányába Terence.
- Olyan 99,7%.
- A maradék 0,3?
- Fenntartom Angelinának, hátha rájön, hogy Brad egy vesztes – sóhajtott House.
- Naaa! – méltatlankodott Cam.
- És te? Hozzá akarsz menni?
- Olyan 99,8% - felelte, House-t méregetve.
- A maradék 0,2?
- Ha Brad rájönne, hogy Angelina megcsalja egy morcos dokival.
- Hahahaha – mondta House.
- Nos, bogárkáim – nyomta meg a megnevezést Terence, felállva az asztaltól -, meg kell osztanom az örömhírt a társammal. Igazából azt hiszem, attól jobban fél, hogy visszamegyek, mint attól, hogy a céget vágom gallyra – mélázott el.
- Megérteném a srácot – állt fel House is.
- Nem kételkedtem – rázott kezet House-szal. – Egy élmény volt – tette még hozzá.
- Máskor is gyere – ölelte meg Cam.
- Mint alkalmazott?
- Mint barát – válaszolta House.
- Rendben. – nézett rá hosszan. - Jó éjszakát! – köszönt el, és bezárta maga után az ajtót.
- Látod hogy kedveled! – táncikálta körbe House-t a lány.
- Jó, jó, jó, lehet benne valami – ismerte el.
- Istenem, micsoda két csudabogár vagytok – huppant le a kanapéra.
- Meglepő?
- Nem.
- Wilsont is meghívjuk legközelebb, és kikészítjük ketten a csávót – tervezgetett House.
- Bolond – húzta le maga mellé a járkáló férfit.
- Jó este volt – dünnyögte House, a vállára húzva Camet, és a hajába fúrva arcát.
- Akkor elrugaszkodtunk a startvonaltól?
- El.
- És mikor legyen az esküvő?
- Mennyi idő kell az ilyesmihez?
- Gondolom…fél év, egy év – cirógatta House combját.
- Akkor annyi – csókolta meg a lányt.
Halak
Á, nagyon jó! Mindjárt kifejtem bővebben.
Múltkor itt kolbászoltam reggel, és eszembe jutott, hogy az álmodtam valamelyik este (fő a pontosság, aranyat ér), hogy kiszámoltam a kis táblázatomban, hogy nekem akkor mi is az aszcendensem. Mert hogy van olyan táblázatom, igen igen. A szülők között ugyan nem volt egyetértés, mert apa szerint egy félórával hamarabb, anya szerint eggyel később születtem, de végül maradtam az anya szerinti 5:30-nál. Imígyen rájöttem, hogy nekem a Halak az aszcendensem. Kérlek, ne, ne borulj horkolva a billentyűzetre!
Eddig mindig a halálba szekáltak azzal, hogy én Kos vagyok, és mint ilyen teljesen kilógok a fajtámból, mert NEM szeretek mindenhol ott lenni, és mindent elintézni, és NEM szeretem a piros színt, és NEM támadom le azt a fiút, aki épp tetszik mindenféle előzetes elgondolás nélkül (még azzal sem, haha).
Csak addig piszkálta a csőrömet, hogy utána néztem, és hát láss csodát! Az biztos, hogy minimum 90%-om Halak, a többi lehet Kos, de annál több nemigen. Mondjuk nőnemű felmenőm szerint már az óvodában én voltam az aranyhajú megmentő, mert ha valami gazságot orrontottam, rögvest ott termettem műanyag paripámon, és jól a seggére vertem az elkövetőnek, lány létemre, igen! Én voltam Piszkos Henriett az elmondások szerint.
Teljes megnyugvást jelent, hogy mégsem vagyok csodabogár. De tényleg, minden itt van. A kis elvonultságom, a természetfeletti érdeklődésem, és hogy hajlamos vagyok a plátói szerelemre (most mit szégyelljem, ha így van), és a Tökéletest keresem, az Ideálist, persze kapcsolatban is idealizálom a páromat (no comment).
Mondjuk érdekes, hogy a Kos szerint veszett jó vezető lennék, a Halak szerint is, de azzal kitétellel, hogy olyan megértő lennék, hogy én végezném el az összes munkát, és még meg is köszönném a segítséget.
Ez az egész nem azt jelenti, hogy azzal indítok el egy társalgást, hogy Helló, neked mi a csillagjegyed? Szó sincs róla. Csak most éppen fellángolt az érdeklődés bennem.
Abban nem hiszek, hogy ez a csillagjegy azzal illik össze, azokkal szóba se állj, vagy ha egy jót akarsz veszekedni, menj ehhez meg ehhez. Saját példámon is látszik, hogy nem az határozza meg, ki milyen, hogy melyik az elsődleges csillagjegyed. Meg egyébként is. Ez csak egy szelet az egészből.
Jah, és tegnap visszatért Ház, avagy House! Ma már meg is néztem a 4×13-at, és tök jóóóó volt, hogy érzékeltessem az elragadtatásomat.
Nagyon nagy arcok, Wilson/House a kedvencem az egészből. Olyan szöveget tudnak nyomni egymásnak, hogy a padlón fetrengek.
Egy kis ez, egy kis az
|
..
| Nézzétek már!
Az ember egy kicsit is nem tépi a száját, és akkor itt a fejére nőnek! Már alig találtam meg magam, csak a tabella alján. A főoldalról beszélek, vagy hogy is híjják. A HOUSE egy kicsit nemtom lett. Most mintha elmentek volna a röhögés irányba, és felhagytak a fehér táblás, you idiot! megfejtésekkel. Bár én szeretek röhögni. És amig Hugh-nak olyan szép kezei vannak, ilyen szexi orgánuma, meg ilyen kis hmm popsija, én biza addig nézni is fogom! xD Sulival minden oké, nem mondhatnám, hogy megerőltetem magam. Igaz, az eddigi egy darab zh-t már meg is fejeltem egy pót zh-val. Rákaptam a fórumozásra, természetesen House fórumról beszélünk. De itt most meg kell mondanom, bármennyire is ellenem szólnak a tények, nem vagyok fanatikus, senkit nem kényszerítek fegyverrel a kanapéra, hogy nézze, és tőlem mondhatják, hogy nem jó sorozat. Csak annyit kérek, hogy mikor én nézem, akkor ne menj el a tévé előtt. És szerintem nagyon zsír kis show, és Laurie megérdemelte érte a már kapott, és még remélhetőleg eljövő díjakat is, mert igencsak sok múlik az alakításán. Nyelviskola határozottan fejlődő tendenciát mutat, én meg romlót. Rájöttem, hogy nem is szeretem a németet. Viszont a kis csapatunk most rázódott össze annyira, hogy néhány poén is elsüljön, ennek következtében a múltkor sírva nevettünk Anikóval az óra közepén, mert csak, mert miért ne, elvégre a saját pénzemen vagyok ott… Teljesen magányosnak és használhatatlannak érzem magam, mert az összes barátnőm foglalt, kettő már meg is kapta a gyűrűt az ujjára, a harmadiknak meg karácsonykor húzzák fel. Jó, Katámnak nincs kilátás most, de őt nem féltem, mert fasza kis nőcike az. Csak én nem botlom bele a hercegbe! Pedig igenis akarok! És akarok házsártoskodni, meg dörgölőzni, és sírva menni reggel a suliba, hogy a pasik hülyék, és zsibbadtra csókolózni a számat. Na, most elárultam magam… De nem TŐLÜK irigylem, szóval nem azt akarom, hogy nekik ne legyen jó!! Hát szeretem én őket, és látom, hogy jó nekik. Szerintetek az hülyeség, hogy én már kislyány koromban azt éreztem, hogy nekem angol uram lesz? De ezt most így, ahogy mondom, és ez azóta se múlt el bennem. Az ilyesmit meg lehet érezni, vagy úgy baromság, ahogy van?? Nem szórakozom, tényleg így van. Valahogy sose jöttek össze a dolgok nekem. Egész életemben angolt akartam tanulni, erre már óvodától (!!!) megkezdve, áltsulin át a gimin végig, folyton németet tanultam. Nem mondom, nem vagyok hülye belőle, ez igaz. Aztán volt a lövészet. Imádtam, éltem haltam érte, de volt néhány mocskos sporttársam, és ne felejtsük el, hogy ekkor még általános isibe jártam, aztán volt egy edző bá, aki, mint utóbb anya rámutatott, azzal az utálatos tulajdonsággal bírt, hogy beszélgetés közben nem hagyta meg azt a kurva személyes teret az embernek, sőt, mikor mentünk Pestre versenyre, mellém ült azon a rohadt vonaton is, minek következtében én teljesen megutáltam az egészet. Tökre úgy éreztem, hogy rám mászik, és kurvára megijedtem tőle. A francnak bújt mindig a pofámba!!! Minek kellett nekem az ő leheletét szagolnom, mikor senkim se nekem???? Már elnézést, hogy csúnya beszédre adtam a fejem, de annyira felidegesít, ha rágondolok.. Valahogy mindig olyan érzésem volt, hogy ez már majdnem az igazi, de mégsem! Biztos én vagyok a béna. Hát nem vagyok egy mai világba való, ezt is aláírom neked, ha tartod a lapot. Nem vagyok agresszív, nem tudom magam bizniszelni, hovatovább, nem vagyok talpraesett sem. Ha ezt így összeadod, nem túl nagy pozitív szám jön ki, igaz-e? Á, megette a fene az egészet, úgy ahogy van. Kicsit több derűt szeretnék magamban, elvégre még csak húszéves vagyok, előttem az élet. Sajnos. Na, ez most egy boldog bejegyzés lett, gratulálok a szerzőnek. Aki én vagyok, hahaha. |