Az ember egy kicsit is nem tépi a száját, és akkor itt a fejére nőnek! Már alig találtam meg magam, csak a tabella alján. A főoldalról beszélek, vagy hogy is híjják.

A HOUSE egy kicsit nemtom lett. Most mintha elmentek volna a röhögés irányba, és felhagytak a fehér táblás, you idiot! megfejtésekkel. Bár én szeretek röhögni. És amig Hugh-nak olyan szép kezei vannak, ilyen szexi orgánuma, meg ilyen kis hmm popsija, én biza addig nézni is fogom! xD

Sulival minden oké, nem mondhatnám, hogy megerőltetem magam. Igaz, az eddigi egy darab zh-t már meg is fejeltem egy pót zh-val. Dehát istenem!

Rákaptam a fórumozásra, természetesen House fórumról beszélünk. De itt most meg kell mondanom, bármennyire is ellenem szólnak a tények, nem vagyok fanatikus, senkit nem kényszerítek fegyverrel a kanapéra, hogy nézze, és tőlem mondhatják, hogy nem jó sorozat. Csak annyit kérek, hogy mikor én nézem, akkor ne menj el a tévé előtt. És szerintem nagyon zsír kis show, és Laurie megérdemelte érte a már kapott, és még remélhetőleg eljövő díjakat is, mert igencsak sok múlik az alakításán.

Nyelviskola határozottan fejlődő tendenciát mutat, én meg romlót. Rájöttem, hogy nem is szeretem a németet. Viszont a kis csapatunk most rázódott össze annyira, hogy néhány poén is elsüljön, ennek következtében a múltkor sírva nevettünk Anikóval az óra közepén, mert csak, mert miért ne, elvégre a saját pénzemen vagyok ott…

Teljesen magányosnak és használhatatlannak érzem magam, mert az összes barátnőm foglalt, kettő már meg is kapta a gyűrűt az ujjára, a harmadiknak meg karácsonykor húzzák fel. Jó, Katámnak nincs kilátás most, de őt nem féltem, mert fasza kis nőcike az.

Csak én nem botlom bele a hercegbe! Pedig igenis akarok! És akarok házsártoskodni, meg dörgölőzni, és sírva menni reggel a suliba, hogy a pasik hülyék, és zsibbadtra csókolózni a számat. Na, most elárultam magam…

De nem TŐLÜK irigylem, szóval nem azt akarom, hogy nekik ne legyen jó!! Hát szeretem én őket, és látom, hogy jó nekik.

Szerintetek az hülyeség, hogy én már kislyány koromban azt éreztem, hogy nekem angol uram lesz? De ezt most így, ahogy mondom, és ez azóta se múlt el bennem. Az ilyesmit meg lehet érezni, vagy úgy baromság, ahogy van?? Nem szórakozom, tényleg így van.

Valahogy sose jöttek össze a dolgok nekem.

Egész életemben angolt akartam tanulni, erre már óvodától (!!!) megkezdve, áltsulin át a gimin végig, folyton németet tanultam. Nem mondom, nem vagyok hülye belőle, ez igaz.

Aztán volt a lövészet. Imádtam, éltem haltam érte, de volt néhány mocskos sporttársam, és ne felejtsük el, hogy ekkor még általános isibe jártam, aztán volt egy edző bá, aki, mint utóbb anya rámutatott, azzal az utálatos tulajdonsággal bírt, hogy beszélgetés közben nem hagyta meg azt a kurva személyes teret az embernek, sőt, mikor mentünk Pestre versenyre, mellém ült azon a rohadt vonaton is, minek következtében én teljesen megutáltam az egészet. Tökre úgy éreztem, hogy rám mászik, és kurvára megijedtem tőle. A francnak bújt mindig a pofámba!!! Minek kellett nekem az ő leheletét szagolnom, mikor senkim se nekem????

Már elnézést, hogy csúnya beszédre adtam a fejem, de annyira felidegesít, ha rágondolok..

Valahogy mindig olyan érzésem volt, hogy ez már majdnem az igazi, de mégsem!

Biztos én vagyok a béna.

Hát nem vagyok egy mai világba való, ezt is aláírom neked, ha tartod a lapot.

Nem vagyok agresszív, nem tudom magam bizniszelni, hovatovább, nem vagyok talpraesett sem.

Ha ezt így összeadod, nem túl nagy pozitív szám jön ki, igaz-e?

Á, megette a fene az egészet, úgy ahogy van.

Kicsit több derűt szeretnék magamban, elvégre még csak húszéves vagyok, előttem az élet.

 Sajnos.

Na, ez most egy boldog bejegyzés lett, gratulálok a szerzőnek.

Aki én vagyok, hahaha.

Opening Credits: Ágnes - Ígéret

Waking Up: Enya - Only time

First day at school: Sinead O’Connor - It’s all good

Fight song: Siddharta - My dice

Breaking Up: Lamb - Gabriel

Happiness: Kosheen - All in my head

Life is okay: Jakatta feat. Seal - My vision

Mental Breakdown: The Verve - Bittersweet Symphony

Driving: Muse - Starlight

Flashback: Des’Ree - You gotta be

Getting back together: Chris Daughtry - It’s not over

Wedding: Sarah Brightman - Deliver Me

Birth of a child: U2 - Beautiful day

Final Battle: Pink Floyd - High Hopes

Death Scene: Israel Kamakawiwo’ole - Somewhere over the rainbow

Funeral song: Duran Duran - Ordinary world

End Creits: Massive Attack - Teardrop

-

Ezek az enyémek, természetesen…

De mindenki összdobhatja a sajátját, MEGENGEDEM, naa, hogy lássátok, kivel van dolgotok.

Édesapám nagyon komolyan űzi az ipart.Mióta a cégétől kapott maroktelefont, azóta már az összes spanját erre szokatta rá.Egyedül a csengőhangja gázos: ha jól érzem, Beethoven zeng egy cseppet techno stílusban.Ezen felül, bár már legalább 10 éve mobilozik, nem tudom megértetni vele, hogy nem a méret a lényeg.Lehet, hogy megnyugtatná a szívét, ha egy olyan igazi kezdeti telefont tudhatna a magáénak, amit hívás előtt fel kell kurblizni. 

Ordít. Kiabál. Sikítozik, ha mobil kerül a kezébe.Említettem már, hogy panelrengetegben élek.Ebből kifolyólag nem tudsz elvonulni csak úgy dumcsizni.Anya még aludt, apának felharsant az V. szimfónia, és kicsöszpitelt a konyhába. 

Ami az én szobámmal szemben van.

A következőre riadtam fel:

 - NEM BAJ, MONDJAD!! MOST KELTEM FEL!!Legszívesebben a nyakába húztam volna valami hideget és nyálkásat. JJelzem, azért apa nem kezd el a moziban telefonálni. Ott igenis lenémítja. 

Anyukám pedig idegbetegségbe dőlt, mióta megörökölte a telefonomat.Ritkán káromkodik, de ha nem tudja időben előkaparni a feneketlen táska aljáról a fónt, akkor elsuttog pár kedves szót.Valamiért az a fixa ideája, hogy mindenki, aki csak őt hívja, meg akarja szívatni. DIREKT akkor teszik le, mikor végre a tenyerébe simul a tel.A múltkor apának majdnem leharapta a kintlevőségeit, mert éppen ő hívta, és ismételten nem tudta felvenni időhatáron belül.A plusz, hogy éjszakából jött haza. Esett az eső. Felpakolt mint a veszettség, mert bement a boltba hazafele jövet „egy kis kenyérért”.És ahogy kotorászott a tatyóban, ez egyébként egy papírtáska volt, szal szépen leszaggatta a fülét, és az össszes zsákmányolt cucc a legközelebbi pocsolyában landolt, egyetértésben a fehér ruháival (ápolónő a szentem).KICSIT ideges volt, mire hazaért. 

Jómagam azok közé tartozom, akik utálnak telefonálni.Én az SMS híve vagyok, írásban sokkal okébb vagyok.Valóságos haditerv előzi meg, ha valakit fel kell hívnom.Rejtett számot nem veszek fel. Kész.

Buszon megint nem szívesen kommunikálok, nem szeretem, ha olyanok is hallják, mit mondok, akiket elküldenék amúgy melegebb éghajlatra.

Most, hogy végig gondolom, minek nekem egyáltalán telefon??

Francba vele!! Éljen a szabadság!!