:)
Ó jesz, ó jessz. Kérem, a IV. félévnek hivatalosan is vége számomra. 
Méghozzá egy nagyon szép, ötös befejezéssel.
Amy Macdonald: This is the life
nincsazazIstenhogymostkitaláljakegyjócímet
Höhöjj!
Ezzel a feletti elragadtatásomat akarom kifejezni, hogy már csak egy vizsgám lesz jövő hét csütörtökön, és utána…láb-ló-ga-tás. Ezerrel.
Be is szereztem ehhez némi segédanyagot, úgy mint Márquez - Baljós óra; Wodehouse - Gáz van, Jeeves!, illetve Karikacsapás; Melville - Moby Dick. Ha ez a bálnás cucc nem fog tetszeni, valakin elverem a port, mert annyit jártam utána…Hö, maga a könyv volt az én fehér bálnám, helló!! Most megdöbbentem. 
Vonnegut köll még, Macskabölcsőstül, meg Kundera a Lét elviselhetetlen könnyűségével. De jó lenne a Grecsó Pletykaanyuja is. Jaaa, és Karinthy Tanár úr kérem, meg Agatha Christie Tíz kicsi néger, mert azt (ezeket) még nem olvastam, de akarom akarom akarom!! Éééés, Updike Gyere hozzám feleségül. Johnny, küldj egy egész alakos képet, aztán megvitatjuk a hogyan továbbot.
Megmondom az igazat, Coelho-ból kiábrándultam kicsinnyég. :S
Míg Márquez is -végülis- hasonló köröket fut le, neki minden sorát iszom - falom, addig Coelho-t elolvasom, és…Várom, hogy mi van, de semmi. Három könyvet vágtam le, de azt hiszem, ezzel könnyes búcsút veszünk egymástól. Páááá, kis aranyom pááááá, sáláláláááá :D
mjúzik: Nelly Furtado - Powerless, Red Hot Chilli - Road Trippin’
Elkámpicsorodtam
Most néztem meg - a fene azt a hülye fejemet!!! -, hogy hány tétel lesz a rettegett nyelvtanos tantárgyból, mert most valami kavar van, és az előadásból is, meg a szemináriumból is kell vizsgázni. És hát összesen 59.
Tényleg, lőjön le valaki, vagy történjen valami, mert az Isten sem ment meg attól, hogy elmenjen az életkedvem.
Amúgy is, mindig ez a rohadt nyári vizsgaidőszak ilyen sz@r! Most dettó olyan vizsgáink lesznek, hogy ki fog hullani az összes hajam, hogy (ha egyáltalán) sikerül megcsinálnom őket. Aztán jön a nyelvvizsga is..
:( 
XYZ
Még jó hogy megnéztem az előző beröffenéseket, mert megint úgy akartam kezdeni, hogy Olá, az mekkora égés lett volna már?!?
Szerdán megyünk nőmmel és femilijével (barátnőmmel, nem rosszra gondolni) színházba, mivel az egész családját megfertőztem a Száz év magány-imádatommal, és végre adják bérletszünetben, tehát irány a páholy! Páholy…szerintem viszünk horgászszéket, aztán azokon kucorgunk.
Már hangot adtam aggodalmamnak, hogy vajh’ béfognak-é minket engedni oda? Anikó szerint ha visszaveszünk a szokásos szövegből, akkor nó próblémó. Én erre azt válaszoltam, hogy majd akkor viszek noteszt, és abba írom a megjegyzéseimet, illetve ez több funkciót láthat el, mert ha nem lesz jó az előadás, akkor a galacsinokkal megdobálhatjuk a színészeket. Mekkora zsenialitás, érzitek? Nem mintha magamat akarnám dicsérni, távol álljon tőlem.. 
Elkezdtünk nagy erőkkel kocsmázni, de csak finoman, nem fetrengésig. Most már német előtt mindig elzümmögunk a lassan törzshelyünkké vált kricsmibe, és bedobunk egy-két, de max három gin tonicot. Egészen elkötelezett híve lettem a ginnek.
Pártszakadás következett be a csapatunkban, ugyanis a negyedik kerék kigurult az útra, mi meg nem szaladtunk utána. Hogy érthetőbb legyek, vagyunk mi hárman, meg volt egy csaj, aki csak inkább volt mellettünk, mint velünk. Őt a rövidség kedvéért Voldinak neveztem el, meglepő is lett volna, ha nem nekem jut eszembe ez a kódnév! Anikón már fizikai tüneteket produkált az utolsó időkben, mikor meglátta a fent említettet. Judit az elejétől fogva immunis volt rá, én voltam alighanem a hibás, mert megsajnáltam szegény párát, hogy olyan kis magányos, mert sehová nem tartozott, tartozik, csak mindig rohangál valakik után.
Bár most olyan jelek vannak, hogy nem is olyan kis esetlen/ártatlan ő, mint mi azt képzeltük. Szépen elintéz mindent magának, minket meg jól kihagy a buliból. Persze ha mi megyünk valahová (példának okáért mikor mentünk a tanárokhoz, hogy mégis milyen téma várható a szakdolgozatokkal kapcsolatban), akkor mindig ott volt a hátsó fertályunkban.
Így most levegőnek van nézve, mert egyre több jel mutat rá, hogy miközben mi beszélgettünk, ő szépen feljegyzéseket készített, és tovább is adta az információkat amiket hallott. Azt már aztán igazán nem várhatja tőlünk senki, hogy ezt is eltűrjük. Remélem azért a karmám nem sínyli meg… Bár majdnem két évig a hátunkon cipeltük, az csak számít valamit.
Egyebek mellett kiválasztottam a szakdolgozati témámat!
Ügyvitelből írom: A sztenográfia kialakulása és fejlődése. Irodalomból akartam természetesen, de olyan témák vannak, hogy ihaj, így inkább hanyagoltam a témát. Juditnak könnyű, ő egyértelműen nyelvtani koponya. Anikó még ilyen irodalmasabb, mint én. Egy nyelvtanos tanár volt még képben, mert ő tényleg korrekt és segítőkész, mindamellett Anikó teljesen odáig van érte, tehát csak jó lehetett volna, de a témái…hááát. Mikor már befordultunk a célegyenesbe, addig abrittoltam (nem tudom, így kell-e leírni) Anit, amíg felcaplattunk megnézni, milyen témák vannak ügyvitelből. Persze mikor először mondtam, hogy jó lenne ügyvitelből írni a szakdolit, úgy nézett rám, mint egy ufóra. Mikor felmentünk és elolvastuk, bezzeg rögtön felcsillant a szeme! Szóval Juditunk egyedül maradt nyelvtani fronton, ha nem számítjuk Voldit, de miért is tennénk. Anikóval ketten vagyunk az egész évfolyamon, akik ügyviteli témát választottak…Büszke is vagyok magunkra.
Múltkor ülünk kivételesen csendben, Anikó nagy fásult hangon megszólal: Be kell iratkoznom a nagykönyvtárba. Én csak ránéztem, és ennyit feleltem: Mikor menjünk?
Orwell - 1984: Mindig fájt rá a fogam, de nem jött ki a lépés, hogy elolvassam. Most megtettem, és teljesen tetszik! A vége az nagyon jó, nem hittem volna, hogy Winston is behódol…
- közben most látom fél szemmel, hogy a lükefejű macskám a szemetesvödörnek dörgölődzik. Nem tudom, mivel nyerte el a tetszését, mindenesetre nagyon nem összeillő páros. :D
A Harry Potter filmekkel kapcsolatban eddig szkeptikus voltam, hogy azt ne mondjam, a hátam közepére kívántam őket. De most! Megnéztem a 4. részt, aztán a 3. végét, mert pont akkor ment a tévében, most pedig az 5.-et, és hát az tuti, hogy az 5. viszi a pálmát! Persze rájöttem, hogy az volt a bajom, hogy az elsőket még annyira kölyökfilmre csinálták, hogy valami fantasztikus. De az újabbakat már muszáj volt komolyítani, mivel a könyvek sem voltak valami cukormázasok. Azért a könyvek mit mondjak, 3000szer jobbak!
Azon röhögtem, hogy mikor elkezdtem olvasni, akkor idősebb voltam Harrynél, mert olyan mmmm, nyolcadikban talán? olvastam az elsőt, az első könyvben pedig Harry 12 éves. Még abban az évben olvastam a másodikat, ahol már 13 éves, mint én voltam akkor.
Aztán meg egyszer csak a fejemre a nőtt, valahogy ő lett idősebb, mint én. Aztán megint én vezettem, és már örültem, hogy haha, sikerült, hiszen a hetedikben is 18 éves, én most voltam 20, mikor olvastam, tehát gondoltam, én nyertem! Dehát az utolsó fejezetben 19 évvel később vannak, és ezzel már nem tudtam felvenni a versenyt.
Amúgy nem unatkozom, tényleg.
Anikótól megkaptam a 21. születésnapomra Márquez - Az ezredes úrnak nincs, aki írjon című könyvet, ami eddig hiányzott a gyűjteményemből. (már nem sok hiányzik, és feltett célom, hogy kitöltsem a réseket)
Szereteeeeeeem Anikót is meg a könyvet is meg Márquez papát is.
Zene:
Sara Bareilles - Love song
The Connells - ‘74, ‘75
Viva
Ó máj Gád, nem hinni el, hogy vége lenni vizsgaidőszak!
Még jó hogy reggel bekocogtunk hétre, fél nyolc előtt felkászálódtunk a másodikra, ahol meg volt jelölve a vérengzés helye. Éppen szermányoltunk két széket, szépen elhelyezkedtünk a folyosón, hogy na most akkor elkezdünk tanulni, erre balról megjelent a színen a tanár. Becsörtetett a szobájába (mert hogy ott volt az exam), öt perc múlva előmerült, és ímigyen szólott: Na, akkor jöjjenek hölgyeim! …Hogy mivaa? Anikóval kicsit egymásra néztünk, ennyit hallottam jelzett barátnőm felől, enyhén cincogó hangon: “Dehát még most akartam átnézni!..” Dettó, fijjam, dettó.
Megharcoltam a kettesért, de az enyém, és nem adom oda senkinek!!! /Ez volt a már emlegetett nem is tudtam hogy rettegni kell tőle -vizsga./
Most nagyon hollywoodi fílingem van, mert az almás vodkát beleöntöttem az Earl Grey teámba…nyami. Tudjátok, mikor a filmekben mindig a teát dúsítják a piával, nehogy lebukjanak. Mondjuk egy kicsit pirulok, mint gesztenye a tűzön, de oda se neki!
Eddig nem voltam egy magyar zene fan, de most egészen a Magna Cum Laude hatása alá kerültem. Csézy sem rossz, egyáltalán nem rossz. Sőt.
…Fuhh, most járőröztem a lakban, egy cseppet cefreszag van a szobám tájékán..Na de én már jó előre bejelentettem az ősöknek, hogy ha ezt túlélem, akkor piálni fogok. Jó, tudom, hogy szamár iszik magában, de az embernek kompromisszumokat kell kötnie az életben… XD
Már elvonási tüneteim vannak az olvasás irányában. Vannak még karácsonyi (!!!!!) könyveim is..De azért a magyar szakosok olvassanak. Ha nem zargatnának folyton, olvasnék is!
Joseph Heller - Valami történt: Azt hiszem, nem túlzás kijelenteni, hogy rákaptam a csávóra.
Mmm, összevissza volt nekem, de éreztem a lényeget, bár talán nagyobb hangsúlyt kaphatott volna, hogy a fia meghalt. Már ha meghalt. Mert hát mondom, hogy összevissza volt nekem…
Elolvastam a Galaxis.. első részét. Először azt hittem, hogy nem tetszik, de aztán, pár nap múlva rájöttem, hogy mégis, szóval kérem a következőt! /Ja, ez jó volt, mert kérdezem az antikváriumos csávót: Galaxis útikalauz stopposoknak? Néz. Néz. Még mindig néz. Én eleresztettem egy halvány mosolyt feléje. Néz. Megszólal: Igen? Kérdem én: Az van nektek? Ő: Mmhghghgh. Elindul a polcok között, célirányosan átnyúl az egyik polc felett, kimozdít két könyvet, és ímhol, hozza a zsákmányt, egy kezembe nyomás kíséretében. Hja, nem hiába könyvek között dolgozik, nem egy társasági lény…:D Azért én kedvelem. Nem szeretem a céltalan locsi-fecsit. Ezért nem szeretek fodrászhoz menni. Mindig úgy érzem, hogy beszélnem KELL, holott nem tudok csak így a világba, főleg nem egy idegennel. A másik, hogy nekem kibeszéli az előző vendéget. Ergó engem is az utánam jövőnek??/
Most már csak egy irdatlan nagy takarítás vár rám, mivel eddig nem jutott rá időm, csak volt egy ösvény az ágytól a gépig, az ágytól a fotelig, ahol tanulni szoktam, és még egy az ajtóig, ’sztán ennyi!
Hát a legnagyobb poénust meg kihagyom, miért nem szóltok???
Volt lemaradásom tavalyról, abból vizsgáztam (félre: Másik szót keresni a “vizsgára”), másnap mentük csoptársammal beíratni a jegyet.
Bemegyünk, mondom neki, hogy máj ném iz ez, erre felnéz, mert hogy ült az asztalánál: Ja, maga az, aki soha nem köszön nekem! Na, üljön csak le!
Jááááááj. Csoptársamat nyugodtan hagyta ott álldogálni.
De megbeszéltünk, hogy ez csak valami végzetes félreértés lehet, mert nekem semmi bajom nincs A Tanár Úrral *szörcs, szörcs*.. Amúgy tényleg, hát most nem szakad a fejemre a tető, ha ráköszönök, de tényleg nem találkoztunk mostanában. Azt nem mondhattam, hogy nem láttam, mivel én is majd 180 vagyok, ő meg minimum 195 (centi, nem kiló, centi!!!…bár annak is lenne értelme, mert akkor is elég nehéz lopakodó üzemmódra váltani), szóval olyan, mintha Párizsban a torony előtt ordibálnék, hogy De nem látom az Eiffelt, vázzeg!!!!!
Most már azt hiszem barátok vagyunk mi ketten.
Útravaló: Ajándék csónak ne nézd a lapát!