Viva
Ó máj Gád, nem hinni el, hogy vége lenni vizsgaidőszak! 
Még jó hogy reggel bekocogtunk hétre, fél nyolc előtt felkászálódtunk a másodikra, ahol meg volt jelölve a vérengzés helye. Éppen szermányoltunk két széket, szépen elhelyezkedtünk a folyosón, hogy na most akkor elkezdünk tanulni, erre balról megjelent a színen a tanár. Becsörtetett a szobájába (mert hogy ott volt az exam), öt perc múlva előmerült, és ímigyen szólott: Na, akkor jöjjenek hölgyeim! …Hogy mivaa? Anikóval kicsit egymásra néztünk, ennyit hallottam jelzett barátnőm felől, enyhén cincogó hangon: “Dehát még most akartam átnézni!..” Dettó, fijjam, dettó.
Megharcoltam a kettesért, de az enyém, és nem adom oda senkinek!!! /Ez volt a már emlegetett nem is tudtam hogy rettegni kell tőle -vizsga./
Most nagyon hollywoodi fílingem van, mert az almás vodkát beleöntöttem az Earl Grey teámba…nyami. Tudjátok, mikor a filmekben mindig a teát dúsítják a piával, nehogy lebukjanak. 
Mondjuk egy kicsit pirulok, mint gesztenye a tűzön, de oda se neki!
Eddig nem voltam egy magyar zene fan, de most egészen a Magna Cum Laude hatása alá kerültem. Csézy sem rossz, egyáltalán nem rossz. Sőt. 
…Fuhh, most járőröztem a lakban, egy cseppet cefreszag van a szobám tájékán..Na de én már jó előre bejelentettem az ősöknek, hogy ha ezt túlélem, akkor piálni fogok. Jó, tudom, hogy szamár iszik magában, de az embernek kompromisszumokat kell kötnie az életben… XD
Már elvonási tüneteim vannak az olvasás irányában. Vannak még karácsonyi (!!!!!) könyveim is..De azért a magyar szakosok olvassanak. Ha nem zargatnának folyton, olvasnék is!
Joseph Heller - Valami történt: Azt hiszem, nem túlzás kijelenteni, hogy rákaptam a csávóra.
Mmm, összevissza volt nekem, de éreztem a lényeget, bár talán nagyobb hangsúlyt kaphatott volna, hogy a fia meghalt. Már ha meghalt. Mert hát mondom, hogy összevissza volt nekem…
Elolvastam a Galaxis.. első részét. Először azt hittem, hogy nem tetszik, de aztán, pár nap múlva rájöttem, hogy mégis, szóval kérem a következőt! /Ja, ez jó volt, mert kérdezem az antikváriumos csávót: Galaxis útikalauz stopposoknak? Néz. Néz. Még mindig néz. Én eleresztettem egy halvány mosolyt feléje. Néz. Megszólal: Igen? Kérdem én: Az van nektek? Ő: Mmhghghgh. Elindul a polcok között, célirányosan átnyúl az egyik polc felett, kimozdít két könyvet, és ímhol, hozza a zsákmányt, egy kezembe nyomás kíséretében. Hja, nem hiába könyvek között dolgozik, nem egy társasági lény…:D Azért én kedvelem. Nem szeretem a céltalan locsi-fecsit. Ezért nem szeretek fodrászhoz menni. Mindig úgy érzem, hogy beszélnem KELL, holott nem tudok csak így a világba, főleg nem egy idegennel. A másik, hogy nekem kibeszéli az előző vendéget. Ergó engem is az utánam jövőnek??/
Most már csak egy irdatlan nagy takarítás vár rám, mivel eddig nem jutott rá időm, csak volt egy ösvény az ágytól a gépig, az ágytól a fotelig, ahol tanulni szoktam, és még egy az ajtóig, ’sztán ennyi!
Hát a legnagyobb poénust meg kihagyom, miért nem szóltok???
Volt lemaradásom tavalyról, abból vizsgáztam (félre: Másik szót keresni a “vizsgára”), másnap mentük csoptársammal beíratni a jegyet.
Bemegyünk, mondom neki, hogy máj ném iz ez, erre felnéz, mert hogy ült az asztalánál: Ja, maga az, aki soha nem köszön nekem! Na, üljön csak le!
Jááááááj. Csoptársamat nyugodtan hagyta ott álldogálni.
De megbeszéltünk, hogy ez csak valami végzetes félreértés lehet, mert nekem semmi bajom nincs A Tanár Úrral *szörcs, szörcs*.. Amúgy tényleg, hát most nem szakad a fejemre a tető, ha ráköszönök, de tényleg nem találkoztunk mostanában. Azt nem mondhattam, hogy nem láttam, mivel én is majd 180 vagyok, ő meg minimum 195 (centi, nem kiló, centi!!!…bár annak is lenne értelme, mert akkor is elég nehéz lopakodó üzemmódra váltani), szóval olyan, mintha Párizsban a torony előtt ordibálnék, hogy De nem látom az Eiffelt, vázzeg!!!!!
Most már azt hiszem barátok vagyunk mi ketten.
Útravaló: Ajándék csónak ne nézd a lapát!
Zanza
Általános iskolában, alsóban két fiú volt, akibe az összes lány, fele-fele arányban, hahaha, szerelmes volt. Tudjátok, ez a rohangálunk az udvaron, és meghúzzuk a lányok copfját-fajta.
A bujtosipisti volt és a botosvili. Botosvili remekült tudta utánozni Kitet, talán ebben rejlett a vonzereje.. Nekem egyik sem tetszett.
Negyedikben jött az első szerelem, bár ezt idézőjelesen kellene talán írnom, hogy szerelem… a petrórobi. Első verseimet hozzá írtam, ha nagyon akartok szenvedni/röhögni, előkereshetem őket. Tíz év múlva jöttem rá, hogy ő is ír verseket - tehát mégsem lőttem akkora bakot. Szeretem az ilyen érzékeny pasikat, hát na.
Eljött meglocsolni húsvétkor, szóval kijelenthetem, hogy kölcsönös volt az érzelem…;)
Óvodában nem volt szerelmem. Hogy azért, mert nem voltak “jó csávók”, vagy csak mert már akkor is A nagyot vártam… *sigh*
Arra emlékszem, hogy volt esküvő, mert ketten mélységesen egymásba szerettek nagycsoportos korunkban, én meg féltékeny voltam, hogy hát miért veszik el azt a kis rüfkét?? Mér’ nem engem, ha már itt tartunk??
Mindig megvédtem a barátaimat. Anya szerint akkora igazságérzetem volt/talán még van is, mint a Gellért-hegy.
Engem nem tudom, védett-e valaki.
A barátnőmmel sokat vitatkoztunk, sőt veszekedtünk a vallásról. Ő vallásos, én meg nem.
Aztán különböző gimnáziumokba vettek fel bennünket, és onnantól kezdve mintaértékű lett a kapcsolatunk.
Emlékszem, mikor a harmadik lábtörés után levették a gipszet, két héttel utána olyan jót szaladtam az iskolaudvaron. Soha olyan jól nem esett a futás.
Hetedikben, mikor szemüveges lettem, napokig a zsebemben hordtam, nem mertem felvenni.
Azóta utálom a farsangot, hogy elsőben (ált.) csináltunk az osztályteremben ilyen kis vetélkedőt, vagy minek nevezzem. Az osztályfőnök meg rám szólt, hogy csináljam a feladatot (azt hiszem énekelni kellett volna ? vagy valami ilyes), én meg nem tudtam hirtelen, mert ott volt az összes szülő, meg minden, és engem meg átugrott, hogy hát akkor hülye vagy, még ezt sem tudod, és egy másik lány meg megcsinálta. Pedig olyan szép Piroska voltam, olyan szép. Anya csináltatta a ruhát, kis tüchtig piros szoknya, mellényke…meg piros kis sapkám is volt.
Egyetlen egyszer öltöztem be azután farsangra a nyolc év alatt. Mindig “beteg” lettem, vagy nem mentem el.
Anyával télen úgy mentünk a hóesésben, kora reggel a hóesésben, hogy csihuhuztunk. Én mentem elől, és ahogy fújtam ki a levegőt, látszott a leheletem. Mint a vonat…még a kezünkkel is lokomotivoztunk.
Utálom az alsós tanító nénimet, a másikat (ketten voltak), mert mindig át akart szoktatni arra, hogy jobbkézzel írjak… A felsőst azért, mert elkönyvelt engem mint szánalmast, mert a barátnőmnek alkoholisták voltak a szülei, ő meg nem tanult jól. Talán neki sem lett volna ereje tanulni, ha az anyja részegen végigzavarja a városon, hogy eljöjjön hozzám sírva, hogy visszakérje a 200 forintját, amit nálam akart eldugni.
Nem vagyok szánalmas, te vagy az, te kurva.
Nyolcadik nyarán csókoltak meg először.
A gimiben voltak fiúk.. Lehettek volna.
De három éven keresztül szerelmes voltam egybe, viszonzatlanul.
Van egy indigó barátnőm.
Ha idegen szavakat használok beszéd közben, ő is, még ha nem is tudja, mit jelent. Rá lehet jönni, mivel általában rosszul használja őket..
Mikor elmondtam neki, hogy szerelmes vagyok, néhány hét múlva azt mondta, neki is tetszik a fiú. Azt hiszem, akkor ki tudtam volna kaparni a szemeit.
Ő az alkoholistaivadék. Még tartjuk a kapcsolatot, de már nem szorosan. Meg akartam menteni, de kudarcot vallottam. Nem egy irányba fejlődtünk.
Ha összeszámolom, a 15 év tanulás alatt talán ha 4 jó tanárom volt.
Gimiben a fizika tanárnő, pedig nem is szeretem a fizikát, de olyan jól magyarázott, és látszott rajta, hogy élvezi, és szereti, amit csinál. Ha jól emlékszem, négyes is voltam nála. Ő persze csak egy évig maradt ott.
Harmadik - negyedikben a magyar tanár.
Sajnálom a fickót, mert érzékeny, okos, még verseket is ír, és magányos. Félek, hogy én is ilyen leszek.
Néha eszembe jut, hogy visszamegyek, és összeszedem. Nem akarom egyedül hagyni, sajnálom, mert jó ember. Szeretném megmenteni.
Engem ki fog megmenteni?…
Dove
| Honnan, honnan tudja valaki, hogy többen olvassák a blogját, mint eddig??
Vagy ez csak olyan szófordulat, kifejezés, ilyes? Szóval, hogy valaki azt írja, hogy “Látom, egyre többen olvassák a blogomat”. . Mai napon nem történt semmi ééééérdekes. Viszont írtunk beugrót az egyik vizsgára, amitől történetesen teljesen be vagyok gyulladva így visszamenőleg. Mert nem tudom, hogy hogyan bazseváltam. És őszintén szólva nincs kedvem ahhoz, hogy a tényleges vizsga előtt még elém rakjanak egy cseppecske zh-t. (Nyelvi tárgyról van szó. Ez most éppen a szó felbontásával foglalkozik. De ha azt hiszed, hogy olyan, mint amit a gimiben kellett /volna/ tanulnod, akkor nagyon tévedsz… Volt ma német tanfolyás is, de még azon se hoztuk a szokott formánkat. Csak olyan konszolidált röhhentéseket hallattunk. Gyenge volt, az az igazság, gyenge, a saját színvonalunkhoz képest legalábbis. Holnap egyes egyedül úrnősködhetem a lakásban, ami azzal jár, hogy én viszem el a karácsonyi nagytakarítást. Higgyétek el, ölremenő harcokat vívtunk érte édesanyámmal. Előkarácsonyi ajándék: Kurt Vonnegut - A titán szirénjei (Tuti, hogy ez a pasi nem volt normális. De bírom… |
) Eddig nem éreztem semmit ezzel kapcsolatban, de most már félek… Jó, hát mi ehhez képest a világbéke kérdése, vagy Darfur helyzete, de értsd jól.Pushing Daisies és a forralt bor
| Állat, állat, állaaat jó sorozatot találtam én.
PUSHING DAISIES - mint a címe is mutatja, még nincs magyarítva, tehát csak letöltés útján elérhető. (Ej, de zamatosan fogalmaztam!) Ha néztétek a Szívek szállodáját, akkor hivatkozom arra, abban voltak ilyen pergő dialógusok. Felirattal nézem, néha vissza kell tekernem, egyszerűen nem fog fel ennyi szöveget a szemem ilyen rövid idő alatt. Eddig, ha jól tudom, kilenc rész került adásba, én a harmadiknál járok. (Megjegyzés: Mivel a House szünetel [DAMN IT!] -most nem tudom, hogy amúgy is lenne téli álom, vagy rásegítettek a sztrájkkal-, behozom a lemaradást.) A történet dióhéjban: Adva van Ned, aki kisfiúként rájön, hogy tehetsége van - érintésével fel tudja éleszteni a halottakat. Ned szerelmes a szomszéd kislányba, Chuckba, alias Charlotte-ba. Ned édesanyja meghal, amit a fiú persze nem hagy érintés nélkül. Ennek következményeként Chuck édesapja halálát leli. Nedanyu végül mégis meghal, immár visszahozhatatlanul, mert jóéjt puszit nyomott kisfia homlokára. Hogy miért? Mert ha egy perc múltával nem érinti meg újra az életre keltettet, akkor valaki másnak kell meghalnia, aki a közelben van. Első érintés - élet, második érintés - halál. Huszoniksz évvel később Nednek pitézője van, nemes egyszerűséggel Piemakernek nevezik. Már Nedet. A hely a Pie hole nevet viseli. Nednek van egy nem épp hivatalos üzleti kapcsolata Emerson Cod-dal, aki magánnyomozó. (Egyébként az a fickó, aki a House első évadában alakította a gonosz, gonosz Voeglert.) Elmennek a halottasházba, Ned megérinti a halottat, amaz elmondja, ki ölte meg, újra megérinti, ugye, aztán szépen fifty-fiftyben megosztoznak a jutalmon. Chuck úgy kerül vissza az életbe, hogy meghal. Szóval a Pitekészítő feléleszti, aztán elfelejti megérinteni, mivel az első szerelem az nem múlik, legalábbis esetükben rögtön újra feléledt. Helyette meghal a gonosz temetkezési vállalkozó, akiért nem kár, de végülis csak véletlenül halt meg a jó ember, mert ő volt a közelben. A poénokat nekem a négus szórja (Emerson), olyan szövege van, hogy szégyen, nem szégyen, hangosan röhhentek itt magamban. Megnézésre ajánlom jó szívvel. Nem egy átlagsorozat, elvarázsolt a képi világa, a Csodás álmok jönnek jut róla eszembe, mikor Robin Williams szaladgál a mennyországban, és minden olyan élénk színű körötte. /A Csodás álmok jönnek amúgy most halottak napján belépett a kedvenc filmek sorába. Mert akkor adták, csak azért. Láttam én már előtte is, de most… húúú/ . A forralt borról csak annyit, hogy Mikulás alkalmából felállítottak egy sátrat a B épület előtt - B, mint Bölcs-észek, hahaha-, és nekünk meg volt egy lukas órácskánk, és akkor mi ittunk. De először csak egy plusz egyet. Tyű, az nem volt semmi, mikor visszamentünk a meleg előadóba…! Alig bírtam felemelni a kezem, a többiek is (Anikó és Judit volt a másik két agytröszt) elég bamba képet vágtak. Na, de ez csak első felvonás volt. Mentünk hazafelé, hát nem ott volt még az az átok sátor?? Elég könnyű léptekkel jöttem hazafelé, az az igazság, nna. Ja, és azt hittem, bepisilek, pedig csak bő 10 perc az út.. . Ahh, és az az átok Anikó el akarja venni tőlem a tanár csákót, akit eddig mindenáron a nyakamba akart varrni! Mert rájött, hogy milyen jól áll neki a térdig érő fekete, szövet télikabát. *szörcs, szörcs* De megbeszéltük, hogy osztozunk rajta, mivel legjobb jóbarátok vagyunk mi ketten. De nehogy komolyan vegyetek, ez csak ilyen hülyeség szinten van. (Forrest Gumpban ez volt az egyik kedvenc mondatom: B.B. volt a legjobb jóbarátom. A másik az, hogy: Anyukám szerint az a hülye, aki mondja! - Áj lávolom Forrestet. Zenéről annyit mondanék: Simian Mobile Disco - I believe; The Chemical Brothers - The Golden path; éles váltással Sting - Fields of gold és Maroon 5 - Goodnight, goodnight; Newton Faulkner - Dream catch me. |
Egy kis ez, egy kis az
|