Zümm zümm
Mondom az imént Katának (figyeld ezt a ráutalást): Ó, már egy óra múlt! Erre ő: Ó, tényleg? Nem vettem észre. 
Ezek a zöld kis mócsingok, amik úgy néznek ki, mint a tücskök, de nem azok, hanem olyan izék, na, ne kelljen már mindent a szátokba rágni, hát mi van veletek, semmi képzelőerő???, szóval azok honnan jönnek? Folyton itt röpködnek, de annyian vannak, mint a ferdeszeműek (csak azért, mert Ferdeszemiában van a Zolimpia, és nehogy azt higgyétek, hogy tudatlan vagyok).
Fórumon próbálok megtériteni mindenkit, hogy olvasson. Hátazthiszitek?? Mert akkor nem jól. Kis punnyadós banda. Cö. Márquezt a kezébe nem vett senki. Na nem mintha én fogtam volna Márquez bármilyen kintlevőségét, szó ne érje a ház elejét. Nem azért vagyok vele bensőséges viszonyban, mert bensőséges viszonyban voltunk. Háháhá, micsoda játék a szavakkal! Csak kapkodom itt a fejem. Úgy látszik ez a hajnali énem .
Bús dal szól
Fú. Átcsapott felettem a depresszió nagy, kék, habos hulláma. Nem is depresszió, illetve remélem hogy nem! Legyen inkább…melankólia?
Vannak ilyen időszakok, eddig túléltem mindet 
Még egy órával ezelőtt úgy éreztem, hogy kész, vége, nincs semmi. De már jobb…
Fogalmam sincs, mi történik ilyenkor, mivel semmi különöset nem csináltam, csak mint általában. Úgy érzem, hogy mindenki elmehet a fenébe, és ilyenkor nem vagyok alkalmas arra, ami amúgy a szerepem: lelki szemetesként funkcionálni, és másokat pátyolgatni.
Na nem. És engem ki fog? Elmehettek ám a francba.
Ilyenkor inkább elbújok, letagadom magam, nem akarok senkit lebaltázni, hogy utána meg rohangáljak, hogy jaj, ne haragudj rám.
Vagy az is lehet, hogy nem a megfelelő emberekkel veszem magam körbe. Hm.
Úgy gondolnám, hogy ilyenkor valaki, akivel kapcsolatban vagyok lelkileg (hiszek ám ebben, ha még nem tettem volna eddig világossá), annak a személynek van valami bánata ilyenkor, és ennek a szelét érzem én.
De ki tudja? Lehet a sok lenyelt bánat, a visszafojtott “De hülye vagy, Istenem, menj már innen el!” ezekben az órákban talál kiutat magának.
Nem vagyok képes senkit megbántani, csessze meg. Nem megy. Más olyan simán csinálja, én meg csak csodálkozom magamban, hogy ilyen van? Még akkor sem tudom kiosztani, ha nekem lenne előnyöm belőle. Ááá, nagyon rossz…
Na, elég a nyavalygásból! Nem akarom itt sajnáltatni magam, meg ehhez hasonlók. Még a végén valaki seggbe rúg, hogy miért nem írok a naplómba, mint más rendes emberek.
A nyuszika megy a sivatagban, és majdnem éhen hal, mikor szomjan hal.
Személyes személyi kálvária
Anikóval ma harmadik nekifutásra elkészítettük a személyinket. Jessz.
Első alkalommal elküldtek minket a búsba, hogy hétfőn nincs személyi csináltatás.
Másodjára áramszünet volt. - Apa ment elől, lévén ő a sofőr. Bár ez nem magyaráz semmit. Csak azt, hogy ő a gyorsabb, mi meg piszmogtunk hátul. Egyszer csak azt láttuk, hogy ez a szép, 1.90 magas ember megtorpan, mint aki falnak ütközött. Mert hogy ő hamarabb látta meg a rácsos ajtót és kiírást, hogy áramszünet van.
Ma: Már el voltunk készülve mindenre. De gond nélkül beértünk. Az ügyintéző csaj sajnos citromba harapott (mindkét alkalommal ő volt), és valami elemi ellenszenvvel viseltetett irányomban, mert olyan képet csinált rólam, hogy úgy festek, mint egy anyagyilkos. Ha egy rendőr elkéri a személyimet, rögtön felordít: ÁLLJ! NEM MOZDUL! HONNAN SZÖKTÉL?!?
Átcsaptunk a postára, befizetni a dellát. 1500 pénz volt, bár az én őseim állították, hogy nagyon összeg lesz. Ebből is volt a kavarodás. Anikó és én kénytelenek voltunk megállapítani, hogy ő a maga 20, én a 21 évemmel nem tudjuk, hogy kell postai csekket kitölteni. Én kezdtem el, mert nálam volt toll. Felajánlottam ugyan ennek a lökött tyúknak, hogy kezdje ő, de elhárította. Na, dumálunk, dumálunk, én közben írom, aztán egyszer csak megszólal: TE, miért írtál háromezerötszázat? Pff. Mert hogy addig beszéltük előtte, hogy apáék azt mondták, hogy drága lesz, hogy ez valahogy összekeveredett a fejemben a nagyobb összeg és az 500-as. Mondom neki, miért nem szóltál?? Azt mondja, hát láttam, mit írtál?! Mert hogy a bal oldalamon ült, és hát takartam, ahogy írtam.
Na, apa megjelent mint hős lovag, visszakaptatott kérni másik csekket. Addig azon filóztunk, hogy mikor betűvel kiírod az összeget, oda kell írni, hogy “forint”, avagy sem? Apa újból feltűnt, kiragadta a tollat Anikó kezéből, szépen áthúzta az üres részt, és visszaadta neki a csekket. Utána én is szépen kitöltöttem, négy szemtől kísérve. De nem vétettem hibát!!
Ez csak ízelítőnek, hogy ha mi ketten összefogunk, akkor nem lesz egyszerű semmi sem. 
nincsazazIstenhogymostkitaláljakegyjócímet
Höhöjj!
Ezzel a feletti elragadtatásomat akarom kifejezni, hogy már csak egy vizsgám lesz jövő hét csütörtökön, és utána…láb-ló-ga-tás. Ezerrel.
Be is szereztem ehhez némi segédanyagot, úgy mint Márquez - Baljós óra; Wodehouse - Gáz van, Jeeves!, illetve Karikacsapás; Melville - Moby Dick. Ha ez a bálnás cucc nem fog tetszeni, valakin elverem a port, mert annyit jártam utána…Hö, maga a könyv volt az én fehér bálnám, helló!! Most megdöbbentem.
Vonnegut köll még, Macskabölcsőstül, meg Kundera a Lét elviselhetetlen könnyűségével. De jó lenne a Grecsó Pletykaanyuja is. Jaaa, és Karinthy Tanár úr kérem, meg Agatha Christie Tíz kicsi néger, mert azt (ezeket) még nem olvastam, de akarom akarom akarom!! Éééés, Updike Gyere hozzám feleségül. Johnny, küldj egy egész alakos képet, aztán megvitatjuk a hogyan továbbot.
Megmondom az igazat, Coelho-ból kiábrándultam kicsinnyég. :S
Míg Márquez is -végülis- hasonló köröket fut le, neki minden sorát iszom - falom, addig Coelho-t elolvasom, és…Várom, hogy mi van, de semmi. Három könyvet vágtam le, de azt hiszem, ezzel könnyes búcsút veszünk egymástól. Páááá, kis aranyom pááááá, sáláláláááá :D
mjúzik: Nelly Furtado - Powerless, Red Hot Chilli - Road Trippin’
Mobáááájl
Elképzelhető, hogy a telefonomra jobban hat a gravitáció, mint az összes többire együtt véve? Vagy akár rám?? Pedig én vagyok a nagyobb, de most nem viccelek.
Eddig volt *kidugott nyelvvel fejszámol* négy mobilom, ez az ötödik..dehát valami borzasztó. Fel akarom venni az asztalról és leesik. Utána nyúlok és a földre vetődik. Rádobom az ágyra és tigrisbukfenccel padlót fog. Igen, kemény matracon alszom.
Vagy csak magaslati neki a levegő? Mikor megvettem, utána néhány héttel szaladtam a lépcsőház ajtajához, ez a kis mocsok meg fogta magát és kiugrott a zsebemből. Végigszánkázott az aszfalton. Azóta sem begyógyult sebeket szerzett, én meg nehézkesen mozgatom a jobbik oldalamat az agyvérzés miatt.
Hát így. Utálom, mert azt hittem, ő lesz A TELEFON. De mégsem..Telefonmániás (is) vagyok, de szerintem már tettem erről említést korábban.
Ez az egyetlen hibám a több száz másik mellett. De miket is beszélek, hisz én pörfikt vagyok! Az utolsó három mondatot úgy letagadom, mint a szél a budiajtót, azám.