Szinonima
Mit tegyek, ha a szavakat,
amiket mondani szeretnék,
már mondtam hamarabb?
Ismételjem önmagam?
Na ne már.
Te majd kitalálod, amit mondhatnék,
ha egyáltalán beszélnék.
Frusztrált engem ez a nagyvilág.
Ezért kérek egy szinonimaszótárt karácsonyra,
Jézus születésére,
hogy több módon fejezhessem ki ugyanazt.
Titok
Bezártam ide azt a titkot
- most a szívemre mutatok -,
eldobtam a kulcsot,
te elkaptad és a zsebedbe csúsztattad.
Lehetne kérni egy másolatot?
Ezzel nem dobálóznék
- a kezem még mindig a szívemen van, szóval gondolhatod -.
Néha kinyitnám csak.
Szellőztetni.
Na nem úgy, hogy a szomszéd is lássa!
Magamnak nézegetném,
kóstolgatnám,
hogy jó-e még, nem-e romlott meg.
Biztos a titkoknak is van lejáratuk,
ezen nem gondolkodtam még sohasem.
Lélegzet
Mintha kitépnéd a szívemet
de rossz fogorvos lennél
mert a gyökerét itt hagytad
a szerelemnek.
Fáj és vérzik.
Talán az idő
vagy a könnyeim enyhítik.
Bezárlak szívembe
és ha készen állok rá
egy csillagos éjszakán
elengedlek,
szállj az éjjen át.
Nekem akkor már nem kellesz,
tudok majd lélegezni nélküled.
De ma
te vagy még a levegő
hát facsard szívemet
tépd, mard
amíg engedem
mert minden érintéssel
lélegzethez jutok
még ha nehezebben is lélegzem.
Nyughatatlan
Mit gondolsz,
elég már a romantikából?
Ne fogjam mosolygó szemmel
kezed?
Ne keltselek
álmodból nézésemmel?
Tervezgessük még,
mit csinálunk,
ha „nagyok” leszünk?
Várjalak-e kipirult arccal,
ha éjszaka térsz meg?
Szeresselek, amíg csak
fel nem oldódom benned?
Nincs válasz, nincs felelet.
Könnyes tekinteted nyugszik csak
nyughatatlan lelkemen.
Ha meglátlak
Ha meglátlak, mosolyra húzódik szám.
Hiába próbálnám leplezni, rebbenő tekintetem és ellágyult testem mindent elárul:
Szeretlek, kellesz nekem.
Bárcsak minden percben érinthetnélek.
Hihetetlen vagy, nem tudom felfogni lényed, annyira ismeretlen vagy,
de mégsem félek.
Mert valahogy ismerlek régen.